Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - GYERMEK, IRODALOM - Kovács Lajos: „Volt egyszer... volt egyszer... Tán már nem is igaz” (Tóth Elemér: A bátor nyúl; Dénes György: Verses állatkert; Gyüre Lajos: Gesztenye Guszti különös kalandjai)
Volt egyszer... 47 az elefánt fürdőruhacseréjének abszurdja sem volt ismeretlen. Mire a bátor nyúl verbális hősiességéhez érkeztünk, már sínen voltunk: ezek az írások bizony hol a klasszikusok újabb dramaturgiára átírt tanmeséi, hol az aszfaltról fölszedett viccek, anekdoták verses fabulái. Kicsit ezópusi opusok, kicsit La Fontaine-i csapongások, kevesebb Heltai Gáspár-i komorság, Fáy András-i görcsösség. Tóth Elemér-i a parasztbarokkos bonyolítás, a vaskosságot humorral és ízléssel megszelídítő képfestés. S persze akad teljesen eredeti, saját történet is, az óvatossá tett ítész azonban már nem vállalkozik a kiemelésére. Még nem tudni, hogy az aszfalt mai poénjai mennyire lesznek időtálló remekei korunk butaságainak. A nyelvtudást hirdető egér, az állatkerti majomnak öltözött munkanélküliek, a drágaságról parlamenti programbeszédet mondó patások? Az űrhajós játék, a Mézescsók cukrászdái pimaszkodás, a „folklórbolond” farkas csúffá tétele kétségtelenül aktuálisabb(nak tűnő) elemei a mai óvodáskori praxisnak. Tóth Elemér paradox módon ebben eredeti a leginkább. Ezek már „világmesék” - a világzene jól feltalált fazonjához igazodva. Minket - korosztályok egymás közt — megosztott a költői kísérlet. * * * Mitől lesz valaki (valami) iskolateremtő? A verses állatkertet műfajostul bizonyosan Devecseri Gábor teremtette meg. Szerény mennyiségben, néhány ólban, ketrecben, akváriumban, kifutóban emberkedtek az ő teremtményei. A szabály az szabály: a szimbolikus lény hasonlatossá válik teremtőjéhez. Ok a verses burokban született ikrek. A tényleges múlt homályba vész, már a régi görögök is... Csak Devecseri egyáltalán nem tőlük tanult. Az ő teremtései mindenféle okító szándékot nélkülöztek. Volt tehát egy(-két) titka ennek a költői játéknak. írta, ha élvezte, hogy dobolnak az ujjaiban a ritmusok, vagy ha a becsukott szeme alatt rokonok és szomszédok sejlettek töl közben: csókra hajló tapírok, nehézkes agyú bálnakamaszok mindenféle tévedésekkel és babonákkal. Tanulság nélkül. És talán nem is könyvet akart szerkeszteni. A vers arrafelé ballagott, mókázott, táncolt és botladozott, amerre éppen járt-kelt a költő, olyankor szépen összetalálkoztak. Nem számolt senki pettyet, púpot, lábat, csak olyan emberesen mulatságosra firkálták egymást. Mikor pedig minden tréfából kifogytak, szépen abbahagyták. Talán ezért élték túl a teremtőjüket. Közben lett belőlük dalcsokor, meg sokadik kiadások mindenféle összeállításokban, főleg óvodásoknak. Mert az óvó nénik és a kedves anyukák-apukák ezeken nőttek fel, és nagyon kedvelték a múltjukat. Ez pedig még ma is él a fülükben igy vagy úgy. Szép történet. Dénes György kedvelői most már bizonyosan sejtik, miért beszél mellé eny- nyit a kritikus. Egy hagyaték szépen szerkesztett könyvéről, egy költői termés maradékairól keresgéljük a szavakat. Van itt egy kimeríthetetlennek látszó ötlet, de va
