Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - GYERMEK, IRODALOM - Kovács Lajos: „Volt egyszer... volt egyszer... Tán már nem is igaz” (Tóth Elemér: A bátor nyúl; Dénes György: Verses állatkert; Gyüre Lajos: Gesztenye Guszti különös kalandjai)
KOVÁCS LAJOS „Volt egyszer... volt egyszer... Tán már nem is igaz” Három gyermekkönyvről és az eklektikáról Három szép könyv-több kérdéssel, útvesztővel, „tanulsággal”. A szépség itt és most vizuális élmény, esztétikai kategória. Értsd: szépen tervezett, kivitelezett munka. Benne van az illusztrátorok jókedve, esetenként szöveg fölötti, lényteremtő leleménye. Ennyi elhatárolódás már sejtetheti, hogy ez a feltétel az, amely maradéktalanul teljesült élményeink befogadásakor. * * * A szlovákiai magyar irodalom költői - s itt most csehszlovákiait is értek - a gyermekköltészet vonzásával szemben mintha kisebb ellenállást tanúsítottak volna az anyaországinál. Mondhatnám: rangján kezelték a lehetőséget és közönségüket. Szerepet játszhatott ebben sok minden, de most csak axiómát „hirdetek” (ehhez nem kell bizonyíték, amire nincs hely és idő). A felföldi költők közt sok a novellista is, ritkábban regényt is írnak, s nem vonakodnak a gyermekköltészettől sem, nem kis örömére a nyelvőröknek, a legkisebb nyelvtanulóknak s a legaggodalmasabb nyelvvédőknek. Többgenerációs meg egymáshoz csiszolt lett ez a kőfolyam, amely éppen úgy megőrzi az archaikus elemeket, mint ahogy felkapja a nála puhábban görgethető újabb kori mésztufát. Tóth Elemér gyermekírásait olvasva efféle metaforákra ragadtatom magam, s ennek oka a legutóbbi - gyerekeknek szánt - verses meséskönyve, A bátor nyúl. Amire elhatározta magát, kevesek játéka a költészetben. S már most leszögezem: nem veszélytelen játéknak gondolom. Amikor kézen-közön végigkóstolgattuk a legkisebbekkel, mindenkinek dejá vu érzése támadt. Csak arra gondolhattam, hogy Zelk Zoltán újabban megint népszerű (és hasonló műfajú) írásainak emlékei moccantak meg a zsigerekben. Aztán mégis próbát tettem, olvassunk már el valamit arról a nyúlról! Kézenfekvő elölről kezdeni, A zongorista nyuszika nyitotta a sort. A legkisebbek - sokféle animációs csatorna rutinos vendégei - a mozgókép- regény-költészet sztoriját vélték megtalálni a történetben. A nagyobbak pontosan tudták, hogy ez egy vicc (ők már egy kis variációs készlettel is rendelkeztek), de versként idegenkedtek tőle (a régi poén csak az újszülöttnek új: „Kinek nem tetszik, / ahogyan a társam, / nyuszika zenél / ebben a bárban?” - kérdezi az oroszlán). A fogait az okos lóval kirúgató buta farkas máshonnan tűnt ismerősnek, de az egér és
