Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - GYERMEK, IRODALOM - N. Tóth Anikó: Mesketék - Békameskete; Tócsázás; Anyarobot; Amióta eszemet tudom
Mesketék Békameskete Kedvenc állatom a béka. Pedig tavaly még nem szerettem, csak a zöld gumibékámat, amivel fürdés közben szoktam játszani. Most meg már kettőt meg is simogattam, egyet pedig dajkáltam. A negyediket betettem egy befőttesüvegbe, de apa mondta, hogy inkább engedjük szabadon. Most már tudom, mert sokkal okosabb vagyok, mint tavaly, hogy a béka egyáltalán nem harap és nem csíp embert, csak szúnyogra vadászik. A szúnyogot meg amúgy is utálom, mert szívesen lakmározik belőlem, aztán jó nagy piros dudorok nőnek a lakoma helyén, amelyek úgy viszketnek, hogy muszáj állandóan dörzsölnöm meg vakarnom őket. Általában sikerül véresre, akkor anya fertőtleníti, amitől persze visítanom kell. Idén sajnos rengeteg van belőlük, és olyan ravaszak, hogy még a szúnyoghálón is besurrannak, és nem elég, hogy egész éjjel zúgnak a fülembe, még szorgalmasan kóstolgatnak is, hogy teljesen bepöttyösödjek. Vagy bedudorosodjak. Tegnap bemondta a tévé, hogy szúnyogirtás lesz. Azt hiszem, hogy egy zöld repülőről békákat permeteztek, mert annyi lett a kicsi béka szerteszét, hogy óvatosan kell lépkedni, nehogy agyontapossuk a hasznos szúnyogirtókat. Amúgy nagyon viccesek, mert apró kavicsnak vagy foldgöröngynek álcázzák magukat, és amikor közelítünk, egyszer csak elugrabugrálnak, mintha lába kelne a kőnek vagy a rögnek. És állandóan nekifutnak a falnak, amiről persze rögtön visszapotyognak. Akkor a legmulatságosabbak, amikor a fűszálakon mászkálnak. Kedvenc tartózkodási helyük a terasz, ahol a kint hagyott cipőkben szundikálnak. Ráadásul beszemtelenkednek a konyhába, és már a fürdőszobában is találkoztam kettővel. Lehet, hogy a gumibékámmal szeretnének barátkozni? Apa persze rendszeresen kilakoltatja őket. Az is lehet, hogy valami gonosz boszorkány tréfát űz velünk, és ezek az apró brekkencsek elvarázsolt királyfiak. Te jó ég, hány puszinak kell majd elcsattannia, hogy ezek mind visszavarázsolódjanak! És vajon lesz-e elég vállalkozó kedvű királylány hozzá? N. TÓTH ANIKÓ Tócsázás A tócsák kicsi tükrök, nézegetem magam bennük, jól áll-e a hajam, nem csúszott-e csípőn alul a nadrágom. A pocsolyák meg arra jók, hogy átcaplasson rajtuk az ember. Olyan vicces, ahogy szanaszét fröccsen a csupa lucsok, csupa sár ezeregy vízcsöpp. Rácsücsül persze rögvest a nadrágomra, kabátomra. Legalább izgalmas lesz a minta. Anya sajnos, egyáltalán nem értékeli igyekezetemet, folyton rám for-
