Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - GYERMEK, IRODALOM - Petres Csizmadia Gabriella: Emancipált menyasszonyok és felvágott nyelvű fruskák (tanulmány)
32 Petres Csizmadia Gabriella nyok ritka bátor emberek”6 - indul a lány történetének bemutatása, ami máris eltér a népmeséi sztereotípiától, hiszen azokban nem a menyasszony, hanem az érte küzdő vőlegény bátorságával szoktunk találkozni. Esetünkben éppen fordítva történik minden, mivel a városban garázdálkodó Rém az esküvő kezdetén egy - a mese idillikus világából kilógó - nagyon is reális házasságképet vetít elő (idővel ráncos lesz a lány bőre, mosogatással fog eltelni az élete, férje orrából ő fogja vágni a göndörödő szálakat stb.7), ami annyira rémisztő a vőlegény és a násznép számára, hogy fejvesztve menekülnek. A kárt tehát a nő szenvedi el, és ő is állítja helyre a felborult rendet, ám ehhez fizikai erő helyett lelki erejét használja. Líbia sorsa a házasság megakadályozásával megakad: története az asszonnyá válással, az esküvővel kezdődne, ám cserbenhagyásakor bennreked a menyasszonyi identitásban („Én elhagyott menyasszony vagyok, vegyen komolyan, felügyelő!”*). Ezek után nem hajlandó levetni menyasszonyi ruháját, számára megállt az idő, mivel - házasság híján - nincs további története. A lány azonban nem adja fel, és - forró természetére utaló nevéhez hűen - elhatározza, megharcol a vőlegényéért: úgy száll szembe a házasságát meghiúsító Rémmel, hogy nem hajlandó megijedni tőle, sőt komolytalannak tartja („Leült a templomlépcsőre, unott képpel mutogatott, hogy tűnés, szűnj már meg”9). Ezzel a Rém fő attribútumát semmisíti meg, mivel az a rémisztgetés által szerez hatalmat mások felett. A lány azonban nemcsak erkölcsileg győz, mivel a történet végén rátalál az őrülten menekülő násznépre, és szenvedélyes sikoltozások közepette az elgyötört vőlegény nyakába borul. A realista - bár kevésbé groteszk - figuraábrázolást követi Piriké karaktere is, aki a főpolgármester, Samu bácsi titkárnője. A szöveg nem kis iróniával célozgat a főnök-titkárnő kapcsolat sztereotípiájára: Piriké a titkárnők gyöngyszeme, aki nemcsak a legjobb kávét főzi a világon, hanem már az első megnyilatkozásakor kijelenti, ő biztosan tudja, „Samu bácsi meg fogja találni az igazit, és akkor el fogja venni feleségül!”'° Piriké tehát a céltudatos és határozott nőtípust testesíti meg, aki pontosan tudja, mit és kit akar: Samu bácsi távollétében polgármester-helyettesként működik (karrierista nő toposza), Samu bácsi jelenlétében új frizurával, szőke hajfürtjeinek lobogtatásával az ujja köré csavarja a férfit (csábító nő toposza). A kétféle identitását remekül tudja vegyíteni: főnöki pozícióban karakán és kemény, aki nem ijed meg az ellenség fenyegetésétől, szerelme mellett viszont magára vállalja a hűséges és kitartó társ ámyékszerepét, vagyis a kezdeményező és a csábító nő szerepköréből a megszelídült mátka típusába lép át. Hasonló sorsú Valika is, Samu bácsi unokahúga, aki Trapitiba szeret bele. A kislány a meseregények - szinte elengedhetetlenül jelen lévő - gyermekszereplőit képviseli, azonban magatartásformája az elkényeztetett királykisasszony toposzát idézi, aki tisztában van önmaga csodált és elérhetetlen pozíciójával. Jellemzését saját levelében találjuk: „Tízéves vagyok, és, mondjuk, kinézek már tizenegy és félnek, elég helyes vagyok, de ezt nem én mondom, hanem mások, tulajdonképpen mindenki, szép a szemem, fényes a hajam, sokan szerelmesek belém az osztályból,
