Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - GYERMEK, IRODALOM - Petres Csizmadia Gabriella: Emancipált menyasszonyok és felvágott nyelvű fruskák (tanulmány)
PĽTRES CSIZMADIA GABRIELLA Emancipált menyasszonyok és felvágott nyelvű fruskák A mátka toposza Darvasi László Trapiti és a Borzasztó Nyúl című művében A varázsmese struktúrájának vizsgálata során Vlagyimir J. Propp rámutatott, hogy a mesék szüzséje bizonyos séma mentén, előre vázolható funkciókból és szerepkörökből épül fel.1 Az egyik ilyen szerepkört a cárkisasszony2 (királykisasszony/ meny- asszony/mátka) tölti be: ennek a hajadonnak az a küldetése, hogy türelmesen kivárja férjhez menése idejét. A házasságra/szerelemre váró lány toposza tehát a varázsmesében a keresett személy típusát testesíti meg, amely predesztinálja a narratí- vában betöltött passzív helyzetét, mivel a másik segítségére, megmentésre rászoruló szereplőként mutatkozik. A lány fő attribútuma a szépsége (a Napba lehet nézni, de rá nem), amelyet hozzárendelt magatartástípusa - a várakozás, sorsának feltétlen elfogadása, a funkcionális némaság, a megmentő iránti odaadó szerelme és csodálata - tesz még ragyogóbbá. Marie-Louise von Franz mélylélektani szempontból vizsgálta a mesékben megjelenő jellegzetes női magatartásmintákat, és a férjhez menés előtt álló lány toposzába az apakomplexusokkal küzdő lány (A kezetlen lány meséje), a férfifüggő, önállótlan, öntudatra nem ébredt hajadon (Csipkerózsika), a némán szenvedő és a mostohával küzdő (A világszép VaszilisszaY stb. típusát gyűjtötte egybe. Különböző mátkatípusokkal találkozunk tehát, abban azonban megegyeznek, hogy - bár a párkeresésre fókuszáló cselekmény célja éppen az említett nő megszerzése - a történet aktív(abb) szereplője, vagyis főszereplője és hérosza nem ő, hanem az érte küzdő férfi. A népmese szüzséje azonban nem feltétlenül érvényesül a meseregényekben is. A kortárs gyermekirodalmi művekre pedig különösen jellemző a hagyományos mesediskurzus tudatos felforgatása és megszegése - ezt láthatjuk az egyes szerepkörök, sztereotípiák újragondolásakor is. Lovász Andrea arra is rámutat, hogy a meseregényt fokozatosan felváltja a meséi elemekkel átszőtt, kalandos gyermekregény.4 Az alábbiakban egy olyan szöveget szeretnék megvizsgálni, ahol a mátka szerepkörének pasz- szivitása helyett aktív, cselekvő, emancipált nőkkel/lányokkal találkozunk. Darvasi László Trapiti és a Borzasztó Nyúl5 című müve szinte kínálja önmagát, mivel - a Szerelmes és bűnügyi gyermekregény alcímhez hűen - hemzseg a szerelmes női karakterektől. Ezek a lányok nem várnak ölbe tett kézzel a nagy őre, hanem sorsukat kezükbe véve elhatározzák, hogy megszerzik maguknak a kiszemelt jövendőbelit. A népmese mátka-toposzával szemben leglátványosabban Szőkeszép Líbia, az elhagyott menyasszony karaktere lép fel. „Mindenki tudja, hogy a menyasszo
