Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök 8. (napló)
Gyöngyök és göröngyök (8) 35 Kierkegaard úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a Szentírás az ember végtelen és megszakíthatatlan imádsága Istenhez, illetve Isten végtelen és megszakíthatatlan imádsága az emberért. Mózes 1:17:1: Mikor Abrahám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenők az Úr Abrahámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes. Mit jelent ez? Pontosan azt, amit Kierkegaard elhallgat! Értsük meg, ezek a Biblia szavai, ezért csakis a Biblia szellemében kell és szabad értelmeznünk. Vagyis: Isten tökéletességet kíván Ábrahámtól, az embertől; önmagát, az isteni tökéletességet: hogy a teremtmény azonosuljon a Teremtőjével. És Ábrahám tudja, hogy ez a lehetetlen lehetséges, hiszen Noé, akinek Isten megígérte, hogy többé nem pusztítja el özönvíz által az Életet, szintén tökéletes volt, mert (!) Istennel jár vala Noé. Vagyis ő, Ábrahám, igenis tökéletes, mégpedig abban a minőségében tökéletes, hogy tökéletesen igyekszik tökéletessé válni. Mit jelent ez az ő esetében? Azt, hogy Isten Igéje által teljes hitbeli átadással igyekszik Isten felé közelíteni, mégpedig állandósult egyidejűséggel, ezért lelki fejlődése minden fokán tökéletes, hiszen tökéletesen igyekszik Teremtője felé. Hisz egy értékben, ezért hisz annak elérhetőségében is: a mélyén ragyogó szépség és érték, azaz az Abszolútum törvényei szerint él, ezért színtiszta etikai - és egyben esztétikai - életet él. Vagyis szó sincs itt a kierkegaard-i etikum te- leologikus felfüggesztéséről, hogy ezáltal gyilkosként feláldozhassa fiát, Izsákot egy eszmének. (Természetesen, mint látni fogjuk, ezt valóban senki nem is kívánja tőle - aki mást állít, az nem tudja, mi az a példabeszéd!) Isten négyszer biztosítja Ábrámot és hétszer Ábrahámot (miután: És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Abrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.) élete során arról, hogy nagy nemzetté teszi őt, felette megsokasítja az ő magját, vagyis fiáét, Izsákét (megáldom, hogy legyen népekké; Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal). Röviden: ezek után - és a Biblia szellemében - az egy igaz Isten, aki tizenegyszer tesz ígéretet Ábrámnak-Ábrahámnak, hogy őt és magját népekké teszi, szóval ezek után mit gondoljunk Ábrahám megpróbáltatásáról, hitéről és engedelmességéről? Hiszen ha Ábrahám egy pillanatig is kételkedne a tizenegyszer megerősített ígéretben, akkor - értsük meg pontosan - minden értelmét veszti, akkor a világon nincsen semmi, sőt maga a világ sincs: nincs Isten, nincs Biblia, nincs Ábrahám, nincs Izsák, következésképp nincs gyilkossági vád, nincs teleologikus felfüggesztés-elmélet, nincs Kierkegaard, és én sem vagyok, hogy megérthessem Ábrahámot, aki nincs. De hát mindez van. Hallgassuk hát a Bibliát Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földjére és áldozd meg itt égőáldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mon- dándok néked.
