Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök 8. (napló)
36 Kulcsár Ferenc A légy tökéletes etikai, esztétikai és hitbéli Ábrahámja pedig felkele jó reggel (...) és megnyergelé az ö szamarát és maga mellé vévé két szolgáját, és az őfiát Izsákot, és fát hasogatott az égőáldozathoz. Akkor felkele és elinduló a helyre, melyet néki Isten mondott vala. És monda Abrahám az ö szolgáinak: maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérÜNK hozzátok. (A Bibliát olvassuk, amiből csak Egy van; Kierkegaard is ezt olvasta Mózes első könyve 22. részének 5. versében: ...azután majd visszatérÜNK hozzátok. Akinek van szeme, lát, akinek van füle, hall, mondja szintén a Biblia: Ábrahám többes számban ígér visszatérést, mert ő tud valamit, amit Kierkegaard nem akar tudni, vagy nem tud tudni: azt, hogy Isten nem hazudik; ugyanis ha hazudna, akkor nem lenne, következésképp az ő - Ábrahám - története sincs, amit Kierkegaard félremagyarázhatna.) S a krimi, a sci-fi, a botrány, a szégyen, a bölcselet és a balgaság folytatódik: Vévé azért Abrahám az égőáldozathoz való fákat, és féltévé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vévé a tüzet és a kést, és mennek vala ketten együtt. (íme, a világirodalom egyik legszebb mondata: esztétikailag is, etikailag is, hitbelileg is; apa és fia áldozatra való fákkal, tűzzel és késsel mennek Isten felé, a Mórija földének azon hegyére, amelyet a Mindenható mondándott Ábrahámnak, hogy ott MINDEN megtörténjen, amit ég és föld, fönt és lent, még a legegyszerűbb ember is érez: hogy ÉLNI SZÉPSÉG.) De a krimi, a sci-fi, a botrány, a szégyen, a bölcselet és a balgaság folytatódik: És szála Izsák Abrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Imhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Imhol van a tűz és a fa; de hol van az égőáldozatra való bárány? (Mi ez, ha nem Isten beszéde, aki szavai mélységével egyensúlyban tartja az arany mérleget?) És monda Abrahám: Az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam. (A Bárány! Nem Izsák az, akit fel kell áldozni, hanem Isten Báránya, aki már volt, mielőtt Abrahám van: Aki eleve el volt rendelve, a világ megalapítása előtt. Izsák „feláldozása” csupán egyetemes jelkép: utalás Jézus áldozati halálára a Golgota halmán [= Mórija hegye]. Ábrahám és Izsák szamárháton vonulnak a Mórija felé, az egyetlen fiú [Izsák = Jézus] az áldozati fát [= Jézus a kereszt fáját] maga cipeli fel a hegyre, s az Abrahám nem kedvezett egyetlen fiának ezt jelenti: Isten, aki az О tulajdon fiának nem kedvezett, hanem feláldozta, hogy utána feltámassza. Itt minden-minden csupán példabeszéd, hiszen az Úr ezt mondja: Elsőszülött fiam az Izráel, azaz a Bárány, akit fel kell áldozni, s akit Egyiptomban is fel kellett az Izraelnek áldoznia üdvössége, szabadulása és feltámadása szimbólumaként; mi több: még a szamárnak is, Jézus Jeruzsálembe való bevonulása jelképének minden első fajzását báránnyal váltsd meg; és: Az embernek is minden elsőszülöttét megváltsd
