Irodalmi Szemle, 2011

2011/5 - GYERMEK, IRODALOM - Tóth Krisztina: Szünet; Megfelelési vers (gyermekversek) 10 Kozsár Zsuzsanna: Etűdök a mesevilágról (esszé)

Etűdök a mesevilágról

13

Ja, ő? Hát hisz ő csak meséket ír. Az nem komoly, az nem író, az csak egy másodrendű irodalmár. Ha nem az lenne, valami komolyat írna, olyat, ami felnőtteknek szól. Gyerekeknek írni komolytalanság.

Hallasz ilyesmiket innen-onnan. Nem veszed komolyan. Legyintesz minden fullánkra. Ott a meseszigeted, megvéd az. írod tovább a meséidet a csillogó szemű gyerekeidnek, olvasod nekik esténként, a kéziratokat meg besüllyeszted a fiókba. Elég mély a fiók. Sok fér oda. Több kötetre való.

HÁROM

Hogy mikor maradtak abba a mesélős-felolvasós esték, magad sem tudod. Nem akkor, mikor a gyerekeid megtanultak olvasni: akkor már maguk falták ugyan a könyveket, de azért követelték az esti félórákat ugyanúgy. A saját meséidet meg a többit. Még a Pál utcait is együtt olvastátok, nagyokat nyeltél közben Nemecsek halálakor, és áldottad a sorsot, hogy olvasnod kell, addig se bőghetsz rajta. De aztán abbamaradtak ezek az esték mégis. Kényszer nélkül, csendesen tűntek el. Nem fájt az senkinek. A gyerekek kiléptek a mesevilágból, a cápa gyomra érdekelte őket meg a tüzoltókocsi létrája. Nem számított már, hogy lelkűk legyen a tárgyaknak, a racionalitás volt a fontos, a tudományos válaszok a sok miértre. Ehhez már kevés voltál, ehhez nem volt elég a mese világa, a gonosz és a jó harca, a segítségnyú jtás, a varázs. Más kellett. Több. Észszerűbb. Tudományosabb. Más.

Gyűltek még a mesék egy darabig a fiókban. Aztán azt vetted észre, nem vágysz már a meseszigetre te sem. Nem kell menedéknek. Nem tud védeni a világ elől, nem tudod már elhinni, hogy magányos a maci egyedül a lócán, és a színes ceruzák saját rajzra vágynak. Nem tudod már elhinni azt sem, hogy a jó győz. Nem, megtanultad már elég régen pár pofon árán, hogy a jó mindig elnyeri méltó büntetését.

És akkor nem írsz már több mesét. Csak várod, hogy a csoda egyszer még visszatérjen. Hogy legyenek körülötted újra csillogó szemű gyerekek, akik megfogják a kezed, és magukkal visznek a mesevilágba.

Horváth Viktória (3. osztályos, Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Alapiskola, Dunaszerdahely): Bábelőadás (részlet, további részletek a 33.,34., 42., 57.oldalakon)