Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - GYERMEK, IRODALOM - Lackfi János: Távolsági; A papírzsepi balladája; Üldögélős; Az ártalmatlan fenevad; Elillant szerelem (gyermekversek)
LACKFI JANOS Távolsági Visz a Tibi dagi busza, lohol a fa, kesze-kusza, lim-lom, fura hinta. Az uzsimat falatozom, utasok a pocakomon, ping-pong, palacsinta. Megülik a tuti helyem, telelehelik a fejem, sitty-sutty, kajaszag van. Kiborul a Tibi busza, kifogy az utasok szusza, hej-haj, nem akartam! A papírzsepi balladája Út közepén mire gondolsz, ó, te szegény zsepigombóc? Hej, szerelem, veszedelmes, jól telesírt a szerelmes! Rossz bacival te le fújtak, szél ha szalad, tovarúg csak! Hull az idő a papírra, langyos eső telesírja. Üldögélős Ül a fejemen a béka, korona van a fején. Vagy valaki ül alattam, És a breki vagyok én? Ül a fejemen a zebra, Üti-veri az eső. Engem tenne fel kalapnak, De bizony én vagyok ő. Ül a fejemen a rendőr, Füle fura galacsin. Fenyeget a gumibottal, Gyakorolgat valakin. Az ártalmatlan fenevad Sörénye kőszörből, bundája kőbőrből, őrködvén őrlődő, koronás házőrző. Kőkarma karmolna, kőbajsza karcolna, iszonyú marcona, tán fel is koncolna! Kőizma dudorgás, készülget kőugrás, megkövült ordítás, kőfoga kőmintás. Ijesztget? Hát aztán! Oszülget a posztján benőtte borostyán, nyamvadt kőoroszlán!
