Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - SZEMLE - Csehy Zoltán: A Mari hónaljától a magvető imájáig (A Néma éj című CD-ről)
90 SZEMLE ben a zene lépést tart a szöveg enigma- tikusságával vagy még az is megesik, hogy a szöveg értelmi horizontjával szembehelyezkedve a zene mintegy ellene megy a választott szövegnek. A Néma éj természetesen a populáris regiszterben marad, célja tehát a zenei otthonosság képzetének indító mozzanataival beszippantani egy-egy szöveget, s így magával ragadni a hallgatót is az otthonosság intimitásába. Németh Imre elsősorban a régi zene avatott tolmácsolójaként ismert, de a kortárs költészet iránti fogékonyságát sem rejtette soha véka alá. A választott szövegek zöme ráadásul a felfokozott muzikalitás jegyében keletkezett, erre már sokuk címében az ’ének’ szó maga is utal (Kulcsár Ferenc: Ének sírás után /-//.; Mihályi Molnár László: A kő éneke; Bettes István: Song; Weöres Sándor: Buba éneke), illetőleg erre céloz Simkó Tibor szövegeiben az időmérték érzékelhető jelenléte is. Bettes szövegeinek plasztikus ismétlés- és halmozásalakzatai úgyszólván kínálják a zenei alapozást. A CD főszereplője, ahogy az a fentiekből is kiderül, elsősorban a szlovákiai magyar költészet sokarcúsága. Ez a sok azonban szövegileg nem is annyira sokféle, mint zenei értelemben, vagyis mintha a szövegek által megcélzott univerzum variabilitása kevésbé lenne eleven, mint a zenei megfontolásoké. Kulcsár Ferenc verse, az Ének sírás után a CD dramaturgiai megfontolásaihoz illeszkedve két távoli ponton helyezkedik el. A patetikus, Nagy László népi szürrealizmusát megidéző, egy monumentális, istenkereső én merész költői képekben táblából a bizonytalan létben az „írás” bizonyosságával. A zene is ehhez az alapálláshoz igazodó, kiemelő funkciójú. Mihályi Molnár László A kő éneke című, redundanciában bővelkedő, analitikus versén minden szinten sokat lendít a zene, mely egy modem énekmondó pozíciójába helyezi az előadót, miközben a vers világát az érzelmes filmzene univerzumához is közelíteni látszik. A nosztalgikus- meditativ vonulatba sorolható A magvető imája című Szabó Mátyás-szöveg is, melyet a CD anyagából egyedüliként Németh Mátyás és nem Németh Imre zenésített meg. Kulcsár Ének című verse a népköltészet egyszerűségét idézi, de ezt a szintet sokkal többrétegűvé avatja Ferienčík Ágnes játéka, mely valóságos reneszánsz, manierista udvari hangzást kölcsönöz a versnek, s így a CD legkiválóbb és legszellemesebb megoldásokban bővelkedő darabja. Ehhez a világhoz kerül közel Simkó Tibor Szeptember című verse, melyet speciális hangeffektusok tarkítanak (az ősz, az eső hangjai), miközben a zene klasszikus méltóságát mindvégig megőrzi. Bettes István a tökéletes ellenpontot képviseli, hiszen költőileg is pontosan azzal az irányvonallal szemben halad, melyet Kulcsár vagy Mihályi Molnár követ: a groteszkbe vagy a pusztán akusztikus heterogenitásba hajló abszurd szövegek eklekticizmusa szabályosan igényli a jazz, a blues vagy a pop-rock univerzum improvizatív technikáinak zenei bevonását. Ezt a kávéházi vagy talán még inkább mámoros-füstös klubhangulatot Bettes humora és szarkasztikus nyelvezete erőteljesen élővé varázsolja.
