Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - SZEMLE - Csehy Zoltán: A Mari hónaljától a magvető imájáig (A Néma éj című CD-ről)
SZEMLE 91 Épp Bettes az, akiben a szlovákiai magyar lét nem mint patetikus küldetéstudattal párosuló önmarcangolás jelenik meg, hanem mint természetes szocio- kulturális léthelyzet, melyet nem feltétlenül megváltani vagy igazolni kell, hanem egyszerűen ábrázolni a maga (nyelvi) anomáliáival. A Song című, Dúdor Istvánnak ajánlott szöveg - a CD címlapján egy Dúdor-kép díszük, s ha jól sejtem, a CD címe azonos lehet a kép címével - épp ebből a megfontolásból használ szlovákiai magyar nyelvet is, például: „Együk a pamutot / miként a nanukot / citerázzunk / ha fogy a Hold.” Bettes világában a népiség is egészen mást jelent, mint például Kulcsáréban: számára nem egy történeti vagy archaikus tapasztalat előhivását, hanem a jelenben létező artikulációinak kiaknáz- hatóságát sugallja. Az Új reformkor Petőfi dalköltészetének világát vonja játékba: a szöveg radikalizmusa és tudatosan kibicsakló antipoetizmusa a CD legkülönlegesebb versévé avatja az alkotást. Az „otthoniasan” alcím egyszerre utal a Petőfi-hagyomány népi evidenciájára és arra a szociokulturális dimenzióra, mely Bettes verseinek nyelvi közegét jelenti, azaz a szlovákiai magyar nyelvhasználatra. A Petőfi-intertextusok kiforgatása mellett a triviálisnak ható szójátékok épp e közeg kisszerüségét dokumentálják: „Itt az ó kutyabör / öreg mint a dikó / hol a sörövicske? / lökd ide ildikó!” A Bio-narkó kell nekünk című versben a marihuána palóc kiejtésből adódó nyelvi humorát aknázza ki, vagyis egy lehetséges népetimológiai gesztust emel költészeti kategóriává és tesz groteszk versének mozgatórugójává. A retorikailag pergős szöveget a zene kissé visszafogja, és a pszichedelikus hatás bizarr látszatát keltve variálja, a narkotikummá avatott „a mari hónalja” szó- kapcsolat lehetőségeit kiaknázva: a zene erénye a variabilitásban rejlik, s az előadásmód improvizációkkal megszakított szellemességében. A Közvetlenség zenei értelemben éppen fordított stratégiát követ: nem a kulcsszó ismételgetését kommentálja, hanem épphogy a felvezetések változatossága folyik bele a megnyugtató refrénbe. A vers Weöres híres kombinatorikus játékait idézi, kevéssé artisztikusan, sokkal erősebb szociokulturális eltökéltséggel. Weöres nem pusztán a retorikai artisztikum tekintetében kerül a CD szerzőinek sorába, hanem Simkó Tibor verseinek evidens mintaképeként is. A Szeptember és a Buba éneke szövegileg akár rokonnak is tekinthetők, s ezt Németh zenei értelemben is érzékelteti valamelyest. A Néma éj tehát végeredményben három zenei és versuniverzumot bontakoztat ki: egy komolyan vehető vagy veendő sorsköltészet filozofikus melankóliába hajló univerzumát, egy groteszk-abszurd szociolátleletekben tobzódó líra és az improvizatív zene pulzá- ló klublelkületét, és egy artisztikus, a vers legkisebb elemeiig szervezett költői ékszerészet finom világát. A CD-n közreműködő zenészek: Németh Imre, František Koša, Rédey Tamás, Ferienčík Ágnes, Németh Mátyás, Falusi János és Erich „Boboš” Procház- ka. A CD 2009-ben jelent meg. CSEHY ZOLTÁN
