Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - KISEBBSÉG, IRODALOM, TÖRTÉNET - Gál Éva: Kisebbségi ideológiák és magatartásmodellek a határon túli magyar közösségekben II. (tanulmány)
44 Gál Éva A szlovenszkói magyar kisebbség - egyfajta közvetítőként - nyíltan vállalt hídszerepet a szlovák és a magyar kultúra között. A hídszerep a sarlósok programjában vált meghatározó jelenséggé. Programjuk része volt a cseh és a szlovák fiatalokkal való együttműködés. Komlós Aladár szerint pedig az új nemzedékre - ez már a harmadik generáció - többek között a „.. .magyar művelődés szláv kapcsolatainak eddiginél szorosabb felkutatásának”20 feladata vár. Tematikusán feldolgozott irodalmi vetülete ennek a hídszerepnek nem nyilvánul meg, de figyelemre méltó, hogy a regények némelyike nyelvi határterületen játszódik. „Délfelé az első falu tisztán magyar, északra viszont már tisztán szlovák. A nyelvi határ szélei a mi városunkban egymásba folynak.”21 A hídszerephez kapcsolható a legnyugatibb magyarok fogalma. „Van azonban az itt élő magyarságnak egy többé-kevésbé általános ismertetőjele, s ez a Szvat- kó Pál kedvenc gondolata, hogy mi vagyunk a legnyugatibb magyarok. A szlovenszkói táj ezer szállal köti a magyar szellemiséget Közép-Európához és azon át Nyugat-Európa kultúrközösségéhez. Minekünk a múltban szerves életközösségünk volt az osztrákokkal és a németekkel, ma a legnyugatibb szlávokkal, a csehekkel és az országban élő németekkel.”22 Hasonló hídszereppel találkozunk az erdélyi és a délvidéki irodalom elméletíróinál is. Az erdélyi helikonisták abban látták a kisebbségi létbe került magyarság időszerű programját, hogy igyekeznek elősegíteni az együtt élő népek testvériségét, a közép-európai együttélés új lehetőségeit.23 Szent- eleky Kornél a híd fogalmat a szó legtágabb értelmében fogta fel, nem csak az együtt élő népek közötti közvetítőként, hanem a világ nemzetei közötti kapcsolat egyik láncszemeként.24 Mára a nemzetiségi irodalmak pusztán hídszerepet betöltő funkciója ugyan nem kérdőjeleződött meg teljes mértékben, de az nem is egyenlő csak ennyivel. A tárgyalt korszakban azonban meghatározó volt ez a gondolat, mivel a kilátástalannak látszó helyzetben egyfajta kapaszkodót mutatott, a kisebbségi lét-helyzet erényét jelentette. A hídszerep a szlovákiai magyar írók fordítói munkásságában fokozott mértékben nyilvánul meg. Szólnunk kell a felvidéki magyarság még egy sajátos vonásáról. Többször szóba került, hogy nem volt egységes már maga az a közösség sem, mely a trianoni döntés után kisebbségi helyzetbe szorult. Ez nemcsak mentalitásbeli különbségeket, hanem felfogásbeli ellentéteket is hozott magával. A nemzedéki nézeteltéréseken túl, az írótársadalomnak egy olyan olvasóközönséggel kellett szembenéznie, mely még nem volt érett az új áramlatok befogadására. A viszonylag modem irodalmat produkáló szerzők egy konzervatív irodalomhoz szokott olvasóközönséggel találkoztak. Az olvasók és írók mást vártak el egymástól, „...a szlovenszkói szervezett társadalomnak nem kellenek az újat hozó, útmutató szlovenszkói írók. Következésképp: a szlovenszkói író és a szlovenszkói magyar kultúrtársadalom ellenséget lát egymásban, és nyíltan vagy titokban, de mindegyik tudatosan küzd egymás ellen”25 - írta ezzel kapcsolatban Fábry Zoltán. Ugyanerre a problematikára vi- lágitott rá Komlós Aladár is: „Ez a közönség konzervatívabb, s ez az irodalom égé
