Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (2009) III. (napló)
Feljegyzések elmenőben III 31 Kívül és belül egyaránt! Május 7., csütörtök. Ma is hajnalban keltünk, mert Sándor Budapestre utazott. Délelőtt szemorvos és a biztosító. Igen elfáradtam Kassán, vagy: Kassától. A város tele van cifra ürességgel. Egykori történelmét betemették vagy átvakolták, s ami valaha nagyságát adta, nincs, aki folytatná, de leginkább az a tény, hogy nincs kinek továbbadni. Hogy Rákóczi, vagy Bethlen, hogy Kazinczy, vagy Baróti Szabó? Itt bebizonyosodott, hogy az a város, amelynek történelme és szellemisége elveszett, az a város nem él. Kassa halott! Május 8., péntek. Nagyon-nagyon rossz nap! Május 9., szombat. A H2O három halmazállapotából a vízben éreztem magamat igazán otthon. Az úszás volt a legelső, aztán a sízés; leggyatrább számomra a sízés volt. Ma pedig a vízben ért a legnagyobb kudarc. A műtét után ma próbáltam meg, Mezőkövesden, újra úszni. Nem ment! Nem az úszást felejtettem el, hanem a szétvagdalt, összefércelt, s egybeforrott hasfal, s a hiányzó belső részek minden tempónál erősen megfeszültek és fájdalmat okoztak. Rosszul lettem a vízben! Holott abban reménykedtem, hogy a fürdés, az úszás segíti majd a regenerálódást. Ma - egyelőre, remélem - az bizonyosodott be, hogy ez még nem megy. Talán majd később, egyszer... Még most is tele van epével a szám. Május 10., vasárnap. Egészen váratlanul Cz. I.-ék jelentkeztek be délelőtt. Tornáról hívtak, s M. R-vel együtt jöttek. A lugas alatt kávéztunk és beszélgettünk vagy másfél órát. Délután pedig gyorsan bepermetezem a szőlőt, mert monília vagy perenoszpóra támadta meg. Egészen különös, hogy ilyen hosszú szárazságban (vagy után), ilyen méretű fertőzés bekövetkezhet. Remélem, a permet időben érte a leveleket, s valami megmarad a termésből. Különben - idáig - egészen jó volt a vasárnap, csak az előbb kellett lenyelnem egy tablettát, mert az epe megint kezdett feljönni a számba. Vagy másfél éve kínoz ez a „keserű” nyavalya. De ennek köszönhető, hogy tavaly nyáron orvoshoz mentem okát kinyomozni, s az akkori gyomorröntgen mutatta ki a rákot. Ami azóta megtörtént, annak lényegesebb élményei idekerültek e napló lapjaira, meg A rák évadába. Alkonyaikor elültettem két sor borsót - az áprilisban ültetett most virágzik! -, majd meglocsoltam az egész kertet - kész sivatag az egész! Május 11., hétfő. Szép májusi délután. A verandán pihenek, s pihenésként megint Gyulai Pál Bírálatok (1861-1903) cimü könyvét olvasom, mégpedig az Újabb magyar regények című dolgozatot. Tolnai, Beöthy, Jókai és mások regényeit szemlézi Gyulai mester. Dolgozatában, mintegy összefoglalóként ezt olvasom: „Többé- kevésbé bizonyos könnyelműség, vagy egyéni szeszély vezérli regényíróinkat. Nem sokat gondolnak a fődologgal, mert nem hatja át őket valamely nagy eszme vagy érzés, igen eltelnek egyéni szeszélyökkel, s azt hiszik, hogy ami bizonyos körülmények miatt rájok nézve érdekes, annak fogja találni a közönség is. Alig látjuk az
