Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (2009) III. (napló)
32 Gál Sándor egyénben a fajt, a fajban az egyént, a cselekményben az eszmét, a részek között az összhangzást. A genre elölni látszik a magasabb szárnyalást, a fensőbb jellemzést s a különös és kirívó a jellemzetes helyét akarja bitorolni. Belezökkentünk a magyar élet rajzába s mindent fel akarunk ölelni. Jól van, de igyekezzünk a sajátságosnak általános érdeket adni s a nemzetit összhangzásba hozni az emberivel, az eszmék világánál, az érzések erejével, az ízlés sugalmai szerint” (130.). Az 1873-ban megjelent fölvetések, azt hiszem, ma is — e mindent szabad világban — mértékadók lehetnének a magyar regényirodalom - regényírók - számára, mondjuk a nemzet iránti elkötelezettség szempontjából, hogy ne a semleges — globális - massza, s annak divatja által fedje el a Gyulai által kiemelt érékeket. Egybefogni a „nemzeti összhangzást” az „emberivel”. Május 12., kedd. Hajnalban eső ébresztett. Az új tető - bádogból készült - egész különösen muzsikál a sűrű esőcseppek becsapódását követően. Ezt hallgattam egy ideig, meg a csatorna lefolyójában az élénk, jó ritmusú vízcsobogást. Örültem az esőnek, hiszen - egyrészt — megkímél az öntözéstől, másrészt legalább egy hónapja egyvégtében tart a sivatagosodás. Hát mindenre kellett az égiek áldása. Délután pedig Kassa, a ház biztosításának a megújítása meg a volt kassainak a megszüntetése. Buta, de kötelező elvégeznivalók. Túl vagyunk rajta, s ez a lényeg. Május 14., csütörtök. Tavaly szeptember óta sokat öregedtem. Ma délelőtt egyedül voltam, s volt pár óra időm arra, hogy az utóbbi nyolc hónapot lepergessem magamban, magam előtt. Amikor még nem volt tudható, sőt sejthető sem, hogy a gyomorrák s annak megműtése milyen jövőlehetőségeket jelenthet, lényegében minden zéró értékűvé változott. A halál konkrét lehetőségét magamban hordoztam, s az operációt legfeljebb pár hónapra szóló időzónának — életzónának - fogtam fel, s e szerint tettem meg azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek egyféle lezárását jelenthették annak, aki én voltam, s annak, amit emberként elvégeztem. Az a fordulat azonban, amely a műtét után egy lehetséges új horizontot nyitott meg előttem, a legváratlanabb, a leghihetetlenebb esemény lett. Annak ellenére, hogy még ma is összeszorított fogakkal kell megküzdenem szinte minden elkövetkező óráért, napért. Ugyanakkor az eltelt nyolc hónap azt is bizonyítja - remélem -, hogy e mindennapi küzdelemben lassan konszolidálódik az a belső rendszer, amely az operáció következtében alakult ki olyanra, amilyen... Azonban ez a szellemi és testi-fizikai küzdelem rengeteg energiát követelt, s ennek az elvesztése adja azt a tényt, amit e jegyzet elején leírtam - hogy megöregedtem. Azt is jelzi persze, hogy az öregség nem betegség, hanem állapot, amelyben meg kell találni a létezés lehetséges egyensúlyát. Hát most jó volna kitalálni, hogy annak melyek az ismérvei - ha léteznek egyáltalán ilyen ismérvek... Alkonyaitól csendes eső esik - áztató májusi eső, ahogy a régiek mondták. S ha igaz, aranyat ér. Május 15., péntek. Amióta véglegesen kiköltöztünk Kassáról, a tizenkettedik emeleten összegyűlt mindenféle holmit még mindig nem volt érkezésünk átnézni és elrendezni. Az „ottani” íróasztalomon felhalmozódott, különböző cetlikre
