Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Tőzsér Árpád: Károly Róbert lyuksógora (napló)
Károly Róbert lyuksógora 19 ló kis Duna-ágat, a nádasban kuruttyoló békákat, visítozó vízicsibéket, azt hiszem, már a legelevenebb fantázia sem tudja idevarázsolni. Hát még a sétányt a Duna- parttal összekötő Hid utca valamikori formáját! Ezen a rövid utcán ugyanis régen több hidacska állott (alatta a Dunából leágazó kis erek, folyócskák folytak), s ha koronázáskor az éppen aktuális uralkodó kiszállt a hajóból - Bécsből rendszerint hajóval érkezett — vagy a ligeti partról átsétált a hajóhídon, a cipőjét a sártól mentendő, a Hid utcát egész hosszában vörös szőnyeggel terítették le. - Benézek az Akadémiai Könyvesboltba is: a sok kacat között a Rima-völgye katonai térképére bukkanok. Rajta van a szülőfalum, Péterfala is. Elszömyedek: a szép nevű pusztáim eltűntek a térképről, a térképkészítők valamennyit átkeresztelték. Egyszerűen szlovákra fordították Kökényes (Tmky), Kerekág (Kruhy), Almás (Jabloňská), Ivanku ta (Ivanova studňa) nevét, Papberke erdejét Paberky-nek értelmezték (a „paberky” jelentése: benge, fán felejtett gyümölcs), ugyanígy kegyelmeztek meg a Fenek nevű erdőnek, a szlovákok által is ismert és használt (egyébként arab) „fennek”-et sejtették benne (a szó jelentése: sivatagi róka). - A kartográfusok eljárása eszte- lenség, hisz a katonatérkép célja a könnyű tájékozódás, de hogyan fognak ennek a térképnek a segítségével tájékozódni a katonák, ha a helyiek közül senki nem tudja azonosítani a keresett pusztákat, határrészeket? Elment a kedvem a karácsonytól is! December 17. Amióta nincsen határ, úgy járunk Győrbe, mintha Pozsony elővárosába járnánk. A nagy bevásárlásokat (karácsony, húsvét) rendre ott ejtjük meg, olcsó a forint. E., a feleségem az üzleteket, én meg a könyvtárakat és a könyvesboltokat járom. Ezúttal a Megyei Könyvtárban találtam meg a számításomat. A zsákmányom: Lőkös István Zrínyi eposzának horvát epikai előzményei és Király György A filológus kalandozásai című müve. Király György igazi meglepetés a számomra: Szerb Antal és Horváth János keveréke. Furcsa, mennyire nem él a neve az irodalmi köztudatban sem. Mikor meghalt (1922), a Nyugat még külön számmal búcsúztatta, mi már a nevét is alig ismerjük. A magyar ősköltészetről szóló tanulmánya mindenképpen korszakalkotó dolgozata irodalomtörténetünknek, de felfedezésre várnak Királynak a szellemes íróportréi (főleg a franciákat szerette), és ragyogó Szent Ferenc-tanulmánya is. December 22. Tegnapelőtt a Kalligramban hallottam: megint folynak a budapesti Szlovák Kultúrában a Kalligram-bemutatók. A 140 férőhelyes teremben legutóbb 340-en szorongtak. Mészöly is ott volt. Mikor megjelent az ajtóban, mindenki tapsolni kezdett. Ez akár még megható is lehetne, ha volna a tapsnak megfelelő recepciófedezete. De a magyarság még korántsem teremtette meg úgy magának Mészölyt, mint mondjuk József Attilát vagy Kosztolányit. A taps nem azt jelenti, hogy a kritikusok teleírják Mészöllyel a sajtót, az olvasók pedig ronggyá olvassák a könyveit, hanem csak a kultuszteremtő nemzeti géniusz hiányérzetét, igényét jelzi a korábban rendszerint egy-egy íróban, költőben megtestesülő önképre. December 28. A legváratlanabb időben és térben szólít meg újra és újra a
