Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Tőzsér Árpád: Károly Róbert lyuksógora (napló)
Károly Róbert lyuksógora 17 gondolni, hogy mért a háborúknak volt „köszönhető” eddig az ember és a világ- történelem minden igazán nagy felfedezése, találmánya, s hogy a történelem első modem értelemben vett gépe miért éppen az ágyú volt.) A bank a globalista „világháború” tankja. A pénz akarása a hatalom akarása, Wille zur Macht. Rilke már a huszadik század elején a „pénz nemiszervét” emlegeti (a tizedik „duinóiban”), Ady is a „mi urunkat: a Pénzt” átkozza, Shakespeare meg már egyenesen a 16. század végén megírja A velencei kalmárt, amely szintén a pénz és a hatalom ösz- szefüggéseiről szól, s teljesen félremagyarázza, aki antiszemitizmust lát benne. A Shakespeare-műnek a helyszíne is telitalálat. Először valahol a reneszász Velencében fordult fel a világ: Antonio, a velencei kalmár időnként még szintén kisegíti barátait, ismerőseit kölcsönökkel, de ő nem kér a visszaadott pénzére kamatot, számára a pénz pontosan annyit ér, amennyit annak földbirtok- vagy árufedezete. Shy- lock viszont már nem a birtokából, s nem is árujának forgatásából gazdagodik meg, hanem pénze kamatjából, s magas kamatjai a modem bankok előzményei. A „zsidó” a magas kamat és a bankrendszer szinonimája, mindenki zsidó (származásától függetlenül), aki nem a birtokából, esetleg a munkájából, hanem a pénze forgatásából él. Shakespeare, Ady, Rilke és Seattle a pénz ellen, a bankok ellen, a birtokfedezet nélküli hatalom, röviden: a csalás ellen tüntet. December 6. S ezenkívül mit jeleztek még a seattle-i harcok? Azt, hogy megszűnőben van a posztmodem sztoa. A Szovjetunió széthullta, a kétpólusú világ felbomlása óta a globalizációt, a világpiac egységesülését szinte semmi sem akadályozza. Viszont az esetleges ellenzéket elrettentendő elméletek egész sora szól az ellenzékiség, a másság totális veszélyeiről: vége a világtörténelemnek; nincs alternatívája a piacgazdaságnak és a liberális demokráciának; a kapitalizmus nem a legjobb társadalmi-gazdsági rendszer, de nincs nála jobb; megdőlt a fejlődés, a haladás elve, nem lehet tudni, merre van előre; ökológiai katasztrófák fenyegetik a világot; totális pusztulás vár ránk, ha mást akamnk, mint ami van stb. stb., csupa de- fetista, az egyébként is elbizonytalanodó 21. századi embert frusztráló gondolat. Az akarat legyőzve hever - írták a költők és a filozófusok a Szent Szövetség idején. Hálát adok Istennek, hogy nem vagyok fiatal ebben a végelgyengült világban, mondta az idős Goethe. 1989 óta mintha megint legyőzve heverne az akarat, a világ végelgyengülőben van, a voluntarizmus szitokszó, Schopenhauer avatag filozófus. Aztán jön Seattle, s a globális szociális mozgalom újra mozgósítani látszik az akaratot a belenyugvás, a posztmodern sztoicizmus ellen. December 7. Megrecenzáltam az Új Könyvpiac számára Závada Jadvigá]k- nak szlovák fordítását. Kifogásolom benne, hogy a mü történelmi tablója - így a helyszín, a falu nemzetiségrajza, szociográfiája stb. is - leválik a Jadviga-Ondris- Franci szerelmi háromszögről, nem tesz hozzá semmit. De vajon ez a bizonyos szerelmi dráma-e a mű alap-jelentésszintje? Mi van, ha a szerző ún. dupla fenekű történetet akart imi, s müve „társadalmi” olvasatot is kínál? Ha igen, akkor a társadalmi olvasat a következő: a nagy, alföldi tót falu társadalmában mindenki megfi-
