Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - ARC - Kránicz Gábor: Bibliai történetelbeszélési módok Juhász Ferenc A halottak királya és Krisztus levétele a keresztről című eposzaiban (tanulmány)
Bibliai történetclbcszclési módok... 61 fényében korántsem határozhatjuk meg ennek egyszerű epigonjaként.6 Dávidházi Péter például a paraklétoszi szerepfelfogással összefüggésben közvetve úgy beszél a jeremiád műfajáról, mint a magyar romantikus költészet egyik legalapvetőbb beszédmódjáról, melynek történeti gyökerei egészen a reformáció korának prédiká- ciós irodalmáig nyúlnak vissza.7 Az említett beszédmód nem epigonszerü használatára utalhat az is, ahogy e szerepfelfogás A halottak királya szövegében átalakul. Az 1970-es éposz a jeremiád beszédmódja mellett a magyar irodalmi hagyomány egyéb olyan alternatíváit is színre viszi, amelyek különböző történeti katasztrófák elbeszélési módjaként jöttek létre. így épül az éposz szövegébe Vajda János A virrasztók, Vörösmarty Mihály Előszó és A vén cigány című verseinek,8 valamint Ady Endre A halottak élén című kötetének beszédpozíciója és az ezzel összefüggésben megjelenő költői szerepfelfogás. Az említett utalások azonban még a szövegben való hangsúlyosabb vagy hangsúlytalanabb jelenlétük ellenére sem rendelhetőek egymás alá vagy fölé. A tragédia elbeszélésének különböző módjait kínáló költői tradíciók megidézése ezen kívül úgy is értelmezhető, mint az elbeszélő hangjának újabb és újabb konfigurációja, amely szoros összefüggésbe hozható azokkal a tematikus szinten is megjelenő metamorfikus aktusokkal, amelyek a közösség reprezentánsaként felfogott egyénnek az általa képviselt csoporttal kimondott sorsazonosságát mutatják be.9 Az „embertelenné” vált földön így lesz az uralkodó az ott egyedül megmaradt állatok királyává, természetesen abban az értelemben, hogy maga is állattá alakul át: „És nyakam és hátam és törzsem, ágyékom, combjaim, lábaim lassan átalakúlnak, s leszek aranygyürü-zománcgyürü test-összesség, pihés, légző-stigmás darázs-test, s karjaim nagy, barna-eres arany-hártyatollakká széttolódva, mint hártyakereszt a légbe magasodnak, s a hártya-ablakokon kék zománcpont, aranypetty, piros porceláncsillag.” (778.) Az átalakulás kiváltó oka, hogy az elpusztított ország népe szintén az állattá válás metamorfózisában keres magának menedéket: „Ez az Igy-Maradt-Meg-Népem, Igy-Is-Alíg-Maradt-Népem, ez a Csak-Igy-LehetettNép, ez a Burjánzó-Szőrzetü, Bagoly-Tollazatú, Csóka-Karmú, Kígyó-Pikkelyzetü Vad, Én Átváltozott Népem, Én Hasonuló Népem, Én Színeváltott Népem, aki így se lettél szabad,
