Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - KISEBBSÉG, IRODALOM, TÖRTÉNET - Bárczi Zsófia: A hollét bizonytalansága. Határ- és identitáskérdések az 1920-1930-as évek szlovenszkói prózájában (tanulmány)
BÁRCZI ZSÓFIA A hollét bizonytalansága Határ- és identitáskérdések az 1920-1930-as évek szlovenszkói prózájában „Arra gondolt Iván, hogy nem lehet Isten akarata szerint való az emberek sokféle országa, mert hiszen nincs annak semmilyen nyoma a föld végtelen tenyerén. A bűnbeesett emberiség találta ezt ki, hogy már ezen a földön megkezdhesse purgatóriumi gyötrődését. " Tamás Mihály: Két part közt fut a víz A Magyarország szétdarabolása után szükségből létesülő csehszlovákiai - vagy ahogy akkoriban nevezték: szlovenszkói - magyar irodalom számára az államfordulat következtében egy új önmeghatározás kialakítása jelentette a legnagyobb kihívást legalább két évtizeden keresztül. A „ki vagyok én?”, helyesebben a „kik vagyunk mi?” kérdésre azonban - legalábbis eleinte - nehéz, vagy majdhogynem lehetetlen volt egyértelmű és konkrét, a hangzatos általánosságokat és az önmitologi- zációs igyekezetei meghaladó választ adni. A kérdés olyan aspektusaival szembesült a korabeli felvidéki értelmiség, amelyek a Monarchia szétesése előtt az akkor többségben élő magyarság számára rejtve voltak, mint például a nemzeti állam területein kívüliség és a nemzeti hovatartozás kérdése, a felvidéki szlovákok viszonya a magyar államhoz, a mindennapi életet meghatározó kulturális koncepciók összefüggése a nemzetállami léttel, a gazdaság, az egyéni egzisztencia és a nemzet- állami lét összefonódottsága stb. Az 1920-1930-as években esszék, értekezések, tanulmányok egész sora tanúskodik az önmeghatározás igyekezetéről. Az önmeghatározás első lépésben egy hiány tudatosítását, a haza jelentése legalábbis időszaki kiürülésének tudomásulvételét, majd a jelentésbeli ür fokozatos új tartalommal való feltöltését eredményezte. A szlovenszkóiak számára a trianoni döntés után megszűnik a haza magától értetődő nemzeti jellege, s maga a haza kifejezés is jelentésbeli változásokon megy át, variánsokat hoz létre, földrajzi értelemben pedig erősen leszűkül. Magyarország már nem, a csehszlovák állam pedig éppenséggel nem tölti be a haza kiürült fogalmát, ez utóbbi nyilván a nyelvi-kulturális, sorsközösségbeli hagyományok hiányában sem. A csehszlovákiai magyarság tehát területen kívülivé válik, a magyar nemzetállamnak földrajzi-politikai értelemben nem képezi már a részét, a csehszlovák nemzetállamnak meg azért nem, mert bár földrajzilag Csehszlovákia területén él, de nem államalkotó nemzet. így az önazonosság keresése lényegében annak a térnek a metaforikus kialakítását is feltételezi, amelyben nemzeti közösségként tudja önmagát elképzelni, s amely - ez a korabeli regényekből egyként kitűnik - a politikai államalakulattal szemben inkább néprajzi táj jellegű.
