Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (9) (napló)
Gyöngyök és göröngyök (9) 31 talmasok uralomvágya. Michelangelo öt vagy hat pápát „fogyasztott” el, mondanánk, de az igazság az, hogy öt vagy hat pápa, pontosabban: papi ruhát viselő hiú és mohó politikusok fogyasztották el őt állandó zaklatásukkal, hogy dicsőségük hirdetőivé tegyék. Michelangelo, mint minden nagy művész, az „élet fenséges és iszonyatos arányaira” függesztette tekintetét, s emiatt egész életében szorongások gyötörték: lelkében a pogány szépség és a mennyei rajongás feszült egymásnak, s emiatt - is - rettegett mind az emberektől, mind Istentől. És e félelmeken túl egész életében viaskodnia kellett a szegénységgel, az irigyekkel, az ármánykodókkal és összeesküvőkkel, na meg a hatalmasokkal, a köztársasági forradalmat leverő Mediciekkel, akik arra kényszerítik, hogy - egyebek mellett - elkészítse „dicsőséges” sírboltjukat. Nem csoda, hogy ennek a sírboltnak a hatalmas szoboralakjai nem „a békés nyugalmat és a szellemi tisztultságot testesítik meg”, hanem a kétségbeesés kitöréseit, amelyekbe a művész belefojtotta, ahogy Romain Rolland mondja, afelett érzett szégyenét, hogy kénytelen volt a szolgaságnak emléket emelni. Nem csoda, hogy nagy remekművén, a Sixtus-kápolna Utolsó ítélet című freskóján a középkor minden borzadálya és kínja kifejezésre jutott, mint ahogy az sem csoda, hogy a pápák és főpapok az idők folyamán egyre-másra „öltöztették fel” Michelangelo meztelen szentjeit, ezáltal „enyhítve” a nagy művész vízióján. Michelangelo hetvenéves, amikor megbizzák a Szent Péter-tcmplom építésével. Az istenfélelemmel felemelt építmény a világ egyik legnagyobb remekműve lett. Mégis, halálos ágyán, kilencvenéves korában Michelangelo - s ezt a végtelen alázatot minden Írónak, festőnek, szobrásznak „örökölnie” kellene a világ művészetének egyik legnagyobb alakjától - azt mondja barátjának: az égvilágon semmit sem sajnál, csak azt, hogy éppen akkor kell meghalnia, amikor végre megtanulta a művészet ábécéjét. Istenem, vajon az ábécé hányadik betűjénél tarthatok? * Aki könyvégetéssel kezdi, emberek égetésével végzi. Heinének eme múltból, elsősorban az inkvizíció korából merített „próféciáját” a 20. században a fasizmus, a bolsevizmus és egyéb fanatikus fundamentalizmusok „hitelesítették”. Pedig Come- niustól azt tanultuk, hogy ha egy nemzet népessége bőven el van látva jó könyvekkel, fényleni fog; Gárdonyitól azt, hogy minden jó könyv egy-egy tanítója a nemzetnek; Kölcseytől pedig azt, hogy „itt az írás, forgassátok érett ésszel, józanon..." Vajon kinek van igaza? Ki tagadhatná, hogy a német nemzet „bőven el volt látva jó könyvekkel”, mégis megtörtént a hihetetlen. A „hazafias szolgaságba”, „népi imperializmusba” taszított német nép zöme elhitte Hitlernek, hogy a Harmadik Birodalom „fénylcni fog”, hogy az emberi fajt a német nép mint felsőbbrendü faj túlhaladhatja, s „a német csizma metafizikája” győzelemre vezeti őt. S ugyanezt elhitte a kaszámyakommunizmusba taszított, „hat lábujjú sátán”, Sztálin és az „akasz
