Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (9) (napló)
32 Kulcsár Ferenc tófamester” Lenin vezette orosz nép nagy része is, s elhiszik mindmáig az elvakultak, a megátalkodottak, a kulturális imperializmus kardcsörtetői, a hazafias érzelmektől elborult agyúak, egyszóval a mindenkori fundamentalisták által szolgaságba taszított népek is - elhiszik a fényes jövőt, a Teremtő által rájuk bízott szent misszió meséjét, az ’Isten választott népe’ szerepét, meg azt, hogy az idők végén mintegy egymilliárdnyian a mennybe szállnak, prófétájukat követve - s az emberi fajból kizárólag ők; meg esetleg azok, akik a vallásukat felveszik. Ment-e hát előbbre könyvek által a világ? - kérdezzük Vörösmartyval. S nem tudjuk a választ, csak hinni akarjuk, hogy minden gyalázat és szörnyűség ellenére igen. * A szlovákiai magyarok soha nem akartak elvenni másoktól semmit: sem a földjüket, sem a kultúrájukat, sem a nemzeti büszkeségüket, sem a házukat, sem a hazájukat. A szlovákiai magyarok Trianon után, hazát veszítve, a Csehszlovák Köztársaságon túl a kezdetektől Európát választották hazájuknak, s ezt végig vallva és ennek megfelelni igyekvőn éltek. S íme, programjuk és álmuk már megvalósulni látszik, hiszen az Európai Unió polgárai lettek, s azon belül magyarok maradtak, tudván, hogy a Trianon által, de az 1956-os forradalom leverése által is sokfelé szétszórt magyarságot csakis a közös kultúra, a közösen átélt emberi értékek, a közös történelmi múlt, mi több, a közös jövő tarthatja össze. A szlovákiai magyaroknak, s valamennyi magyarnak tudatosítania kell, hogy amíg a kultúrához hűek maradnak, önmagukhoz maradnak hűek, s aki hü önmagához, az hü az emberi méltósághoz, ezáltal pedig a nemzetéhez is. Ehhez az eredendő, tiszta és természetes elvhez nem más nemzetek ellenére, hanem más nemzetek mellett kellene tartania magát minden nemzetnek, mert ez Isten adta joguk és örökségük. * „Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék vetni, vagy meggyengíteni. Én hiszek a testvériségben: a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és rombolás szelleme ellen.” Babits Mihály. * Kilenc óra múlva éjfél. Szilveszter éjjele. Dolgozószobám ablakán át belenézek az elképesztően ragyogó téli Napba, s megvakít - perceken át nem látom papírra vetett betűimet. Egy óra múlva pedig már sötétedni kezd. S egy órával ezelőtt - és életem minden eddigi órájában - arra gondoltam, amit Ő üzent nekem, a drága Lény,
