Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: A látás; Az ünnep (versek)
Gál Sándor versei 13 vagyok aki háromszor jött vissza a túlsó partot megérintve az egyetlen mostba a pünkösdi fölemelkedés sugár-öröme helyett ím a földi infernó mintha magamat hántoltam volna ki s lennék örököse annak aki újra lett nappalaim és éjszakáim egymásra rakódnak tornyozódik bennem a fájdalom megkövesült királysága s a költészet ősvadona beleíródik a kőzetek történetébe Az ünnep az ember egyedül marad már szinte utolsónak nézi a táj hullámait s így szól magában november ez az én hónapom az én novemberem sötét esőfüggönye eltakarja a hajnalt s estét estével elegyít megemeli majd lassan szétteríti a csendet a fák ágaira visszaálmodja a lombok zöld tenyészetét később megfordítja a szelek útját ez az én novemberi ünnepvárásom jön északi áradással a történelem rávetül a szántások halmaira megérinti az erdő-mélyek titkát s az ember aki egyedül maradt ott áll a múlt kiterjedésében
