Irodalmi Szemle, 2011

2011/3 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: A látás; Az ünnep (versek)

14

Gál Sándor versei

összeveti a választhatót a választhatatlannal s nem kérdez mert a kérdések is önmagukért-valóvá váltak miként az évtizedek távolodó tömbjei és összefüggéseik egésze már követhetetlen ennek ellenére mintha mégis mindennek volna jelentősége talán hogy egy adott időben jelen voltál valahol amikor megtörtént egy-két fényes esemény valami amire emlékezni érdemes egy kézérintés egy ölelés öröme néhány távoli hang leírt szó

egy gondolat világossága a könyvek teleírt lapjain meg az utazások a mindig-ismeretlen felé és nem elmenni visszatérni volt nehezebb a tengerek és földrészek közötti magányból a befoghatatlan tér- és időzónák útvesztőiből az óceánok örök morajából és a szél csapdáiból

végül az ember egyedül marad a parton önmaga történetébe zártan önmagát látja ismét a hullámverésben s eszelősen ismétli hogy itt van november és te vagy az első és az utolsó akiben beteljesülhet az érkező ünnep