Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: A látás; Az ünnep (versek)
GÁL SÁNDOR A látás örök kételkedőként tudom s bizony mondom néktek volt az első aki megértette hogy szenvedni annyi mint élni és szabadnak lenni a negyvenedik napon ezért elnyerte a végső kegyelmet s ha hihető a fiú jogán cselekszi most mindazt ami rossz vagy jó s hoz döntést ha van ami még eldönthető ezen a földön ám ahogy a m o s t kiárad s tágulása maga az elmúlás a porladó emberi csontok betemetik lassan a földet és ma már jól látható hogy rajta az ígéret szerinti fóltámadásra nem marad tenyérnyi tér sem így az írás szerinti örök élet ígérete teljesíthetetlenné válik nincs esély az átváltozásra marad ki-ki az ő helyén fent vagy alant és én ezt ebben a felhőtlen délutánban helyénvalónak is gondolom mert tudván tudom hogy a visszatérés ára új borzalom és új kín megéltem hát lényegét miért hallgatnám el előttetek
