Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - IRODALMI SZEMLE - Oszthatatlanná kövesedett táj - Jorgosz Markópulosz: Behódolás; Egy májusi vasárnap délután I.; Egy májusi vasárnap délután II.; Dal magányos férfiaknak; Költők; A kezem, a lelkem, hajóroncsok; Eva Mišíková: Tánc; Leánykérés az erkélyen; A régi fű; Kirándulások; Jouni Inkala: (Szemem zárva...); (A másodperc...); (Kezdek...); Téli rejtély; Argosz őrizetében; Szókratész (Polgár Anikó versfordításai)
Oszthatatlanná kövescdett táj 45 Kirándulások (...a város szélére) Megpillantom-e a távoli lejtőn a fák kérgét gondosan lehántó fehér kezeket és amazokat a hamuszürkéket melyek kapkodva tépkedik őket darabokra azokkal hágok föl akik majd kelet felé tolulnak fel egyenesen a betonhídra Elidőzünk itt egy kicsit a közelgő tél és a tévedésből kirakott egzotikus gyümölccsel teli ládák ölelésében EVA MIŠÍKOVÁ (1961): cseh költő, szerkesztő, műfordító (franciából fordít). Kairóban született. Jelenleg Prágában él, francia nyelvet tanít. Rétrécissements címmel francia nyelvű verskötetet is kiadott 1996- ban. JOUNI INKALA (Szemem zárva ...) Szemem zárva van az örökkévalóságban. Kinyitom, anélkül, hogy látnám, mennyire zárva van. Az ősz megeszi a szavait. Az eső oszthatatlanná kövesíti a tájat, hangtalanná. (A másodperc...) A másodperc nem érti, hogyan osztódik. A perc sem. Az év sem.
