Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - IRODALMI SZEMLE - Oszthatatlanná kövesedett táj - Jorgosz Markópulosz: Behódolás; Egy májusi vasárnap délután I.; Egy májusi vasárnap délután II.; Dal magányos férfiaknak; Költők; A kezem, a lelkem, hajóroncsok; Eva Mišíková: Tánc; Leánykérés az erkélyen; A régi fű; Kirándulások; Jouni Inkala: (Szemem zárva...); (A másodperc...); (Kezdek...); Téli rejtély; Argosz őrizetében; Szókratész (Polgár Anikó versfordításai)
Oszthatatlanná kövesedett táj Polgár Anikó versfordításai A költőt - a görög Markópulosz verse alapján - sajátos látásmódja teszi azzá: észreveszi a hétköznapiban a költőit, a teraszon ülve, a járókelőket figyelve is dolgozik, s képzelete révén meglátja azt is, ahová tulajdonképpen nem ér el a tekintete. Az alábbiakban három különböző látásmódú, három egyéni világot képviselő költő verseinek magyar fordítása olvasható, melyeket a közös fordítói látásmód fog egybe. Markópulosz a kis formák mestere, versei korallszerü természetességgel hozzák létre önnön formáikat. Behódolás című versében a folyó a magányt éppúgy jelképezi, mint a költő magárahagyatottságát a nyelv kiáradásában. Ebbe a nyelvi térbe lépnek be az antik pásztoridillek tipikus figurái, akik egyszersmind a keresztény dimenziót is képviselik. A szerelem, a szeretet, a magány a nyelv kalandján keresztül válik költői léttapasztalattá. Mišíková szintén a konkrét, tárgyias valóságvonatkoztatásokból indít, majd ez a váz hirtelen lebegővé válik, miközben a tapasztalat feloldódik a nyelvben. Mišíková ügyes költői gesztusokkal rákérdez a kiindulási tények tényszerűségére is, s így paradox módon magának a költeménynek a létmódját is megkérdőjelezi. A finn Jouni Inkala szintén nyelvanalitikus költeményekkel kezdte a pályáját, ám hamar váltott a narratívabb, zártabb szövegformálás irányába. E verstípus rendszerint hatványozott kulturális beágyazottságot feltételez, s így a tudós költészet jellegét idézi: ez azonban csak a látszat. Inkala költői ereje éppen abban van, hogy például az egyetemes mítoszt nem misztikus lebegésként, hanem időtlen alakulások sorozatának drámai, mindenkor aktuális kivetüléseként fogja fel. A gondolati ösmag így olykor szinte a csevegő tónus mögül sugárzik szét. P. A. JORGOSZ MARKÓPULOSZ Behódolás Hozzád jövök majd megint, mint egy gyerek, akit szeretnek a nők. Széles folyó vagy. Magányodba pásztorok lépnek be délután, hogy megmossák hangjukat.
