Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - SZÍN, JÁTÉK - Varga Imre: Pókvári mese (bábjáték, részletek)
Pókvári mese 39 HÁLÓHÁZY (kissé raccsol) Nevem: Hálóházy herceg. Nézd, mögöttem milyen csoda, ez a gyémántos palota! Önmagámból teremtettem, én szőttem, én díszítettem, magam adtam a formáját. Láttad-e már ennek párját? Mesélő S amikor az arra járó, arra mászó, arra szálló parti lakos már elhagyta, Hálóházy megjártatja tekintetét parton, vizen. Önhitten, dölyfösen pihen. Látja, hogy a patak felett dongva röpködnek a legyek. Az egyikük egy kis légylány, táncából épp kifelé száll. Ráröppen egy nádbugára, mivelhogy a táncruhája az oldalán kettészakadt. Megvarrná ő, de fonalat meg varrótűt honnan vegyen? Amíg tépelődik ezen, gubbaszt odalent egy béka, lesve, hogy a légy árnyéka merre mozdul a vízparton. S ha közel ring, odakapjon. Szellő lengeti a nádat. Zünci meg rajta mélázgat. Közben azért megfogózik, leng a náddal, ringatózik. A parton leskelő béka, kinek légy a tápláléka, szúnyog és minden bogárka, halljuk, mit vartyog magába’. BÉKA (brekegve): Kvakk, de hideg szél fújt reggel! Már dél elmúlt, s még nem ettem. (A légyhez) Mit szabsz, mit szabsz? Mit varrsz, mit varrsz? Szállj le, meleg itt a vízpart! Zünci Azt várhatod! Dehogy szállók, félem a förtelmes szádat. BÉKA Brekekeksz, kovász , brekeke - izzik a nap tűzkereke. Brekeke, kovász, brekeke, szállj csak, te kislégy, ide le. Brekeke, kvakk, kvakk, brekeke - csillapítsd éhem, gyere le! Fényes körtáncok gyereke, kis cukorfalat, gyere le! Brekeke, kvakk, kvakk, brekekeksz. Zünci Ne vartyogj már, mert berekedsz! BÉKA Gyere le, csöppség, gyere le! Zünci Akár egy rozzant nyenyere! Hiába csábítsz és morcogsz, én százszor is nemet mondok. BÉKA Nos, ha nem jössz szépszerével, majd a furfang erejével. (A béka beleugrik a patakba, a légyre vizeseppek fröccsennek.) Zünci Jaj, csupa víz szárnyam, ruhám! Megdermedek a nádbugán. BÉKA (felbukik a vízből): Várj csak, lerázlak én onnan! Meglásd, a patakba pottyansz. (Megrázza a nádat, Zünci kétségbeesve kapaszkodik.)
