Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - IRODALMI SZEMLE - Koncsol László: Vársz rám; Tárgyak; Vége; Az első levél (versek)
Irodalmi szemle sz RONCSOL LÁSZLÓ Vársz rám Halottak napja. Ég a gyertya, ég. Lejődögélt az alkony lajtorjáján a gyertyás-szarvas, fodor fejér bárány, akit teérted küldött le az ég Fiát az Isten - s vitt, ahova vágyván vágytál, amig röhögve rágta szét hasad s fejecskéd édes üregét a néma kór, a rák és ő, a Sátán. Száz percig dúlt a végső csata érted s tebenned, s ragadt a csillagokkal, Nappal, Holddal ékes Bárány, s elérted s látod már őt s a boldogító titkot, s vársz rám, s lobog itt lent a gyertyaláng kihűlt ágyadnál, asztalodon, itt-ott. T árgyak Kihűlt ágyadnál, asztalodon, itt-ott tárgyak várnak rád némán, kedvesem. Nem érintgetem őket félve sem, mert csöndben őrzik sok angyali titkod: könyveid, vázák, kis kosarak, lámpa, fotók, keresztek, egy-két akvareli, olaj, toll, naplód, s közöttük hever mosolygó arccal János Pál, a pápa. Kis, beteg szentem, drága hitvesem, és a szekrényedbe is csak egyszer néztem, hogy öt hónapja elmentél nekem.
