Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - GYERMEK, IRODALOM - Kovács Lajos: Kom-kom-komálom (tanulmány Z. Németh Istvánról)
KOVÁCS LAJOS Kom-kom-komálom Z. Németh István gyermekversei Gyermekversköltészetünk - miként a gyermekirodalom teljessége - túljutott a mellőzöttség kínos ambivalenciáján: ma már nem melléktermék, ha valaki gyermek- irodalmat alkot, s nem mellékes kérdés, hogy a kritika foglalkozik-e annak törvényszerűségeivel, kínjával-bajával. S nem megélhetési kihágás ilyen könyvet illusztrálni, szerkeszteni, a kiadói profdba emelni. A fenti állítások persze ettől még nem váltak általánossá és magától értetődővé. Megélhetési irodalomként sem rossz üzlet továbbra sem gyerekeknek írni, csak kell hozzá (elsősorban) olvasó, aztán meg kiadó, üzleti akarat, és kell az egymáshoz igazodó - ilyen-olyan - tehetség. A magyar gyermekirodalom művelése éppen ezért veszélyes üzem. Azzá teszi egy elsőgenerációs nagy nemzedék hagyatéka, akik mögött egy időre ür maradt a magyar irodalomból történt kiűzetésük következtében. Betöltötték ugyanakkor egy másik űrt - éppen a gyermekek olvasmányait magasra emelő igényességgel (közhely ma már utalni Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Zelk Zoltán, Nagy László, Kányádi Sándor és mások köteteire). De volt itt azóta több sikeres, nagy hullámzás is, amelyek részben elhaltak a még mindig hullámtörő évtizedek ellenállásán. Velük kapcsolatban „csak” annyi bajunk lehet, hogy ritkábban forgolódhatnak az újabb nemzedékek nyelve alatt az elmaradt új kiadások emlékezetfrissítő sikerei Tandori Dezsőtől Csoóri Sándorig, Bella Istvántól Veress Miklósig, később Tóth Lászlóéktól - mondjuk ki - Z. Németh Istvánig. Miközben ma már Vörös Istvántól és Lackfi Jánostól Tóth Krisztináig és Kiss Ottóig terjed a játéktér-foglalók derékhada, s már tolong (!) mögöttük egy egészen új esztétikát (rügyeket) kínáló legfiatalabb - bizonyára sok vitathatót is, meg ígéreteset is — termő ékes ág. Megérne egy misét, ki hogyan fészkelődik ebben a hatalmas névsorban. Az anyaországi irodalomban éppen Lackfi János állított össze egy osztálytablót Arany- sityak címmel, Lovász Andrea pedig a 21. század első évtizedét átfogó NAVIGATOR. Kortárs gyerekirodalmi lexikon, böngésző és olvasókönyvévé már a hiány rendezetlen adósságát - a figyelemkeltés erős szándékával - a szak(ma)irodalom- ban is megkerülhetetlenné tette. Mi itt és most egyetlen teljesítményre szeretnénk koncentrálni. Kimondtuk a hullámverések közben egy nemzedéknek az anyaország határán túli reprezentánsa, Z. Németh István nevét. Jelenléte két évtizede érzékelhető a magyar-benne a szlovákiai magyar - gyermekirodalomban. Ez a jelenlét négy verseskönyvben és egy színpadi játékgyüjteményben realizálódik. Sok-e vagy kevés, ezúttal nem lényegtelen kérdés.
