Irodalmi Szemle, 2011

2011/11 - GYERMEK, IRODALOM - Z. Németh István: A Boszorkány, a Tündér, Királyficsúr és a többiek (mese)

40

Z. Németh István

az általános ébresztő, megbízlak azzal a feladattal, amellyel kiválthatod nálam a Tü- nedér itt hagyott fogait. Jó?

A Királyficsúr egy kicsit nyugtalanná vált.

— Jó, de mi az az általános ébresztő?

— Amikor az összes ébresztőóra elkezd csörögni az országban. Ez a fülsiketítő hangzavar azt jelzi, hogy most már épp ideje mindenkinek nyugovóra térnie.

— Ébresztéssel altatnak? - hüledezett Hamispipőke.

— Te is tudod, mi történt Grimmanóval. Azóta minden máshogy van. Szóval szeretném, ha elmennél hozzá és lebeszélnéd róla, hogy elemet cseréljen a varázspálcájában.

A Királyficsúr e mondatok hallatán úgy megszédült, hogy majdnem beszorult két fogaskerék közé. Ráharapj sietve folytatta:

— Hogy miért? Megmondom azt is! A változatosság miatt! Unalmas volt már, hogy a dolgok mindig ugyanúgy történtek.

— Nekem ugyan cseppet sem volt unalmas — mondta Hamispipőke. - Azelőtt Hamupipőke voltam, most meg ló vagyok.

— Nekem sem! Azelőtt Királyfi voltam, most Királyficsúr vagyok.

— Márpedig így nem lesz több foga a jóságos Tünedérnek... - mondta gonosz mosollyal Ráharapi, miközben általános, fülsiketítő óracsörgés árasztotta el az országot.

Királyficsúr és Hamispipőke a hatalmas hangzavar elől menekülve meg sem álltak, csupán a Feneketlen Tintatar-tó partján. Nézegették a sötétkék vizet, és az járt a fejükben, hogy most mitévők legyenek.

— Ide még a Hattyúnyakú Madárfóka sem száll le szívesen pihenni. Mi vajon mit keresünk itt?

— Itt várjuk meg Ráharapit.

— Tessék? - lepődött meg Hamispipőke. - Miért jönne ő ide?

— Nézd! - nyúlt a zsebébe a Királyficsúr, s két apró parafa dugót vett onnan elő, majd a Feneketlen Tintatar-tó vizébe dobta őket.

Ekkor jelent meg Ráharapi egy Négykerekű Kecskén. Először kilihegte magát a hosszú út után, aztán elővett a zsebéből egy csillogó-villogó tárgyat, és a Ki- rályficsúrnak adta.

— A jóságos Tünedér nyolc foga! - nyerítette boldogan Hamispipőke.

— Azt kérem cserébe, Királyficsúr, hogy néhány hónapot eltölthessek a világvégi kastélyodban.

— Legyen úgy - egyezett bele a Királyficsúr.

— Már nem kell meggyőznünk Grimmanót? - kérdezte Hamispipőke csodálkozva.

— Amióta nyoma veszett a csodálatos, varázserejü két füldugómnak, másra sem tudok gondolni, mint a pihenésre - vallotta be Ráharapi, s lógó orral visszaült a Négykerekű Kecskéjére.