Irodalmi Szemle, 2011

2011/11 - GYERMEK, IRODALOM - Z. Németh István: Csillagménes patkója szikrázik (tanulmány Tóth Elemérről)

Z. NÉMETH ISTVÁN

Csillagménes patkója szikrázik

Tóth Elemér gyermekirodalmi munkásságáról

A „felszabadulást” követő húsz esztendőben aligha beszélhetünk gyermekirodalomról a tájainkon. A írók alapozással, hézagpótlással, fehérfolt-feltérképezéssel, a nekirugaszkodással voltak elfoglalva, új területekre nem volt kedvük, merszük vagy lehetőségük elkalandozni. Az „adósságtörlesztés” megkezdésére csupán az 1970-es évek elején kerülhetett sor Petrik József, Verseghy Erzsébet, Tóth Elemér, Simkó Tibor, Dénes György gyermekversköteteinek megjelentetésével. Zalabai Zsigmond „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni... ” cimü, Töprengés a gyermek\>ersről és a hazai mag)>ar gyermekköltészetről alcímű, megkerülhetetlen és hézagpótló tanulmánya, mely az Irodalmi Szemle 1974. 9. számában, valamint az 1978-as Mérleg- próba című kötetében olvasható, ezeket a kiadványokat is mérlegre teszi. Megállapítja, hogy a mennyiséggel nincs baj, ám a versek minősége a legtöbb könyvnél igencsak kifogásolható. Verseghy az ötlethiány légszomjában, Petrik József az er- kölcsösködés fogságában vergődik, Simkó Tibor még a nyelvi szürkeséggel küzd, míg Dénes György verseit a fantázia hiánya jellemzi. Sikeresként emeli ki Tóth Elemér első gyermekverskötetét: „...a Csillagrózsa szerzője azok közé a lírikusok közé tartozik, akiknek gondolkodása és érzésvilága frissen és természetesen őrzi a gyermekit; azt a szemléletmódot, melynek birtokában sikeresen kerüli el gyermekversköltőink legnagyobb hibáját: a sematikus és lélektelen világlátást, amely a dolgokat csak leírni képes, a bennük és mögöttük rejlő hangulat- és érzelemgazdagság megragadása nélkül.”

Vegyük hát a kezünkbe az 1973-ban megjelent Csillagrózsa című kötetet. A Turcsan László remek grafikáival illusztrált kötet 56 verset tartalmaz. Mára már rengeteg darabja (Tavasz; Három Dani', Paripám; Fut az út\ Megy a kocsi', A kutya', Vándor népek stb.) klasszikusnak mondható: szavalóversenyeken, gyermeklapokban, válogatott gyermekverskötetek lapjain, megzenésített formában láthatjuk-hall- hatjuk viszont őket, miközben újra és újra elcsodálkozhatunk a változatos ritmikán, a pazar rímeken, a gyöngyöző jókedven, a versek zeneiségén, a szójátékokon, a hangutánzó szavak gazdagságán, a remek ötleteken, a gyermeki világlátás mesteri megjelenítésén. Nem csoda, hogy Zalabai a fent említett tanulmányában ennyire kiemeli: „Szóhasználatban, ritmikai lehetőségekben sajátosan kezeli a nyelvet. Kötete irodalmunk gyermekekkel szembeni »adósságtörlesztésének« vitathatatlanul a legértékesebb »részlete«.”

Talán a nagy sikernek, a pozitív olvasói és kritikai visszhangnak is köszönhető volt, hogy nem késett sokáig a folytatás: a Csillagrózsái 1976-ban egy újabb „csillagos” kötet követte Csillagménes címmel. Az 59 darab új költeményt tártál-