Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: ,,Égiekkel játszó földi tünemény’’ (tanulmány Kmeczkó Mihályról)
KULCSÁR FERENC „Égiekkcl játszó földi tünemény” Kmeczkó Mihály leépülésem naplójának első kötetéről - a második kötet elé' Közel húsz éve, 1992-ben megjelent esszékötetemben íróról-írásról (magánhasználatra) elmondtam, hogy írni gyöngeségünk jele: isteni eredetünk, Örök Ember mivoltunk fel nem ismerése, személyes kudarcunk. Ugyanakkor írni - szilárdságunk jele: isteni eredetünk, Örök Ember mivoltunk felismerése, s ennek kitüntetése az írás által. Az ember, így az író útja is: út a félelemből a megértésbe, a rettegésből az áhítatba, az élet szűkösségéből a lét telítettségébe, a szolgaságból a szabadságba. Mezítelenül érkezünk a világba, és mezítelenül távozunk belőle; e két mezítelenség között az író drámája az írás: tolmácsolása önnön válságainak, annak, amit e válságok nyomán megtapasztal a létről. Mit is tehetnénk: írunk, hogy megszüntessük az írást. Hogy végül írássá legyünk. Azért idéztem fel e sorokat, mert úgy gondolom, Kmeczkó Mihály leépülésem naplója című könyve mintha e régi gondolataim igazolására született volna, vagy mondjuk inkább így: stílusosan, az ő naplójához illőn, azaz misztikus módon én már /992-ben papírra vetettem e Napló 2010-ben és 2011-ben megjelent köteteinek egyik előszavát: ugyanis e munkájában - felismerve istenemberségét - Kmeczkó is eljut a születésből az újjászületésbe, az élet szűkösségéből a lét telítettségébe, a rettegésből az áhítatba. Nála - gyógyíthatatlan betegsége miatt - még fokozottabban igaz, hogy tolmácsolója lett önnön válságainak, annak, amit a „nyomorúságok” és „gyarlóságok” nyomán megtapasztalt az életről és a létről, hogy mindezt a lélek fölemelkedéseként és megszabadulásaként élje meg, végül is úgy, hogy ő maga lett az írás - élete utolsó három éve szüntelenül áradó írásainak hőse: „A nyelvvel immár úgy tudok bánni, mintha én magam lennék a nyelv” - írja naplójába. E három év során belőle is úgy hajolt ki az írás, mint ezeréves platánfa, szelíden, könnyű szüléssel, olyan magasságokba jutva el általa, ahova „írással nem foglalkozó halandó csak ritkán juthat el”, hiszen „az emberi teremtés egyik legcsodálatosabb módja az írás”. Kmeczkó Mihály hitte, hogy a fejében szüntelenül hallott hangzat az Univerzum háttérzaja: az. energia áramlásának, a gondolatok születésének „zaja”; hogy az Isten mint Lélek energiaként és információként áramlik át a tudatába és leikébe. s|e ' • , , , //» A tanulmány a Lilium Aurum Kiadó gondozásában Kmeczkó Mihály naplóiból készült, leépülésem naplója című válogatás közeljövőben megjelenő második kötetének előszavaként lát napvilágot. A szerk.
