Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - IRODALMI SZEMLE - Vathy Zsuzsa: Könnyű elméjű (regényrészlet)
4 Vathy Zsuzsa ki kellett számolnunk, hogy a kifestéséhez mennyi anyag kell, vagyis az anyag- szükségletet. A számolás nekem könnyen megy, hibátlanul kiszámoltam. Ezután jött a gyakorlat. Én egy kétszer egy méteres falrészt kaptam, ezt kellett kifesteni és lesájdolni. Ez azt jelenti, hogy ecsettel, vonalzóval fél centi széles vonalakat kellett húznom, egyenesen, nem ferdén, és nem eltéveszteni. Nagyon vigyáztam rá, hogy jó legyen, tényleg jó lett. Talán a legjobb. Eredményhirdetéskor alig hiszek a fülemnek:- Danó Roland hármas. Van valakinek kérdése? Felálltam:- Van. - Én voltam az egyetlen kérdező. - Azt szeretném tudni, miért hármas? Magyaráz, hogy sokat hiányoztam, hol voltam ekkor és ekkor, a gyakorlatra se mindig mentem el. Ezen én elcsodálkozom, mert a régi mestervizsgákon se azzal törődtek, hány óra alatt festette, kitől tanulta, mit nem tanult meg, hanem a mestermunkával.- Uram! - mondom a vizsgabiztosnak. - Lehet még egy kérdésem?- Lehet.- Ön látta az én vonalazásomat?- Nem láttam. De a mesteredtől megkérdeztem az eddigi munkáidat, és a felmérésbe azokat is beleszámítottam.- És látta egyáltalán valamelyikünkét? Emlékszik valamelyikre?- Igen. A legjobbra, és a legrosszabbra. A vége az lett, hogy az osztály előtt, tanárok előtt kijelentették, a festésre bőven megkaphattam volna a négyest, de a viselkedésem minősíthetetlen. Mielőtt elmentek, a vizsgabiztos még odaszólt:- Neked valamiért nagyon kellett volna az a négyes.- Nekem nem a négyes kell, hanem, hogy igazságosak legyenek velem. Megrázta a fejét.- Milyen könnyű elméjű vagy.- Az mit jelent? Buta?- Nem. Könnyű, azt jelenti. Ez lett a felmérés vége. Mielőtt indultam volna haza — autóval jöttem, mert amíg ideérek, négyszer át kellene szállnom -, azt mondja Laci bá, ugye, a Boráros térre megyek? Nem egészen, mondtam, de mehetek addig is.- Ezt az urat kellene elvinned. Egy vékony, fekete hajú férfira mutatott, aki kétszer annyi idős lehetett, mint én, vagyis harmincnyolc-negyven éves.- Elviszem - mondtam.- Nekem jó lesz a Vágóhíd utca is - mondta ő onnét elvisz a kettes villamos. Beült mellém, és én csak jó néhány perc múlva jöttem rá, mi olyan furcsa benne. Feltűnően elegáns volt, de nem úgy, ahogy az ünnepibe öltözött emberek ki
