Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - IRODALMI SZEMLE - Vathy Zsuzsa: Könnyű elméjű (regényrészlet)
Könnyű elméjű 5 néznek - sötét öltöny, nyakkendő, fehér ing, indulás előtt még egyszer kifényesített cipő -, hanem valahogy másképp, lazán. Zakó nem is volt rajta, csak egy nagyon finom anyagból készített ing, a csíkok olyan vékonyak voltak, hogyha biztos akartam lenni benne, tényleg csíkos-e, erősen és sokáig kellett néznem. Más volt a szabása, mint a szokásos férfiingeknek, elöl mindkét oldalt egy hosszú vágás és varrás volt benne, az ujja pedig olyan, hogyha felhajtotta a mandzsettáját, akkor is elegáns volt. A szürke nadrágja meg feltűnően finom anyagból készült. Ilyen elegáns ruhát régóta nem láttam - mondtam neki. Elnevette magát, és díjazta a figyelmemet, jó szemed van, mondta.- Egy olasz cég üzletkötője vagyok - olyan nevet mondott, amilyent sose hallottam még -, üzletet nyitunk Budapesten, azért vagyok itt. Mindenfélét szövegelt a cégről meg a márkájukról, hogy a világon nekik van a legtöbb üzletük, és ha valaki méretre akar magának ruhát készittetni, akkor ide- küldenek Svájcból egy szabót, az leveszi a méreteket, megbeszélik a fazon részleteit, és három hét múlva megérkezik az öltöny. Ilyeneket mondott még: a vevőik között olyan is van, aki csak egyetlenegyszer vesz fel egy inget, utána nem kell neki, eldobja. Hogy az ő üzleteik csak férfi- ruhát árulnak, semmi nőit, és ha az olaszországi üzletükben vásárol valaki, és kíváncsi a kiválasztott ruhákra, egy fiatal alkalmazott olyan, mint én - felveszi és bemutatja neki. Ettől izgatott lettem, és azt kérdeztem, tényleg? Lehet, hogy engem is alkalmaznának?- Az alakod, a külsőd, ideális erre a munkára - válaszolta -, és ha nem tévedek, a mozgásod is. Arra gondoltam, ha Dezső ajánlata valamiért nem jönne be, miért ne próbálkozhatnék náluk? Egy hónap alatt megtanulok olaszul, legalábbis annyit, amennyi az ilyesféle munkához kell, a többit majd kinn, náluk. És egy előkelő üzletben, ahol a belső berendezést, a bútorokat is csak a tulajdonos elképzelései szerint lehet elkészíteni, egyáltalán nem volna rossz dolog drága, márkás ruhákban járni, fel-le sétálni a vevők előtt, és ezzel sok pénzt keresni. A férfi, mielőtt kiszállt, egy névjegyet tett elém.- Ha van olyan ismerősöd - mondta -, akit érdekelnek a ruháink, láttam én már nagyon gazdag cigány embereket is, Limuzinnal, Volvóval jártak, tudasd velük, hogy ősszel nyitjuk meg az üzletünket. A cím a névjegyen van. Mikor kiszállt a Vágóhídnál, hosszan néztem utána. Véletlen? - morfondíroztam. Véletlen, hogy most, festés- és mázolásóra után, itt, Soroksáron, ezzel az emberrel találkoztam össze? Vannak ilyen véletlenek? Vagy intő jel, hogy sokkal, de sokkal több lehetőség is van a világban, mint amennyit tájékozatlanságunkkal, felületes ismeretünkkel elképzelünk? Közben piros lett a lámpa, de csak akkor vettem észre, amikor a mögöttem álló rám dudált.
