Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Gyüre Lajos: Kassa és a Rákócziak (1619-1700)
Kassa és a Rákócziak 19 de különösképp a későbbi politikai csatározások a saját érdekükben kiszínezve, vérben, kínzásokban gyönyörködő alakká formálják mind Rákóczit, mind pedig a reformáció és a magyar szabadságért küzdő hajdúkat, a Bocskai halála után Rákóczihoz csapódó, szabadon csellengő martalóccá vadult, kivert kutyaként kóborló embereket. A három vértanú halált halt pap boldoggá avatása után kiadott kis füzetecske (A kassai vértanúk élete és halála,1915. Szt. István Társulat) szerzője, Barnabás (?), még azt is tudni véli, hogyan zajlott le a kínzás, párbeszédeket szerkeszt, holott az említett történelmi munkákban erről említés nincs, sőt az újabb szóbeszéd még azt is hozzáteszi, hogy a kínzást - amely a Királyi Házban volt - Rákóczi György felesége, Lorántfíy Zsuzsanna a Királyi Házzal szemben lévő Lőcsei-ház ablakából kéjelegve nézte... Mondanom sem kell, hogy ennek semmiféle történelmi alapja nincs. Hogy miért? Azért, mert Rákóczi Kassára jövetele akkor csak a véletlen összejátszása volt. Ugyanis Rákóczi Terebesre indult, hogy az ott tartózkodó Habsburg-hü Homonnai Drugethet elfogja. De miután az hírét vette, hogy Patakról ellene indulnak, idejében elmenekült. A meginduló sereghez ekkor érkeznek Kassa város követei, hogy csapataival Rákóczi foglalja el Kassát, és űzze el a hívő katolikus Habsburg-párti Dóczit, aki a Kassai Királyi-házba, mintegy „salva quardiát” nyújtó helyre, behozza a két jezsuita papot. Tehát semmiképpen sem lehetséges, hogy feleségét, Lorántffy Zsuzsannát ekkor Kassára magával vitte volna, és a Királyi Ház helyett a Lőcsei-házban szállásolja el. Ugyanakkor Tutkó szerint Rákóczi Dóczyt tartotta ott fogva. Elképzelhetetlen, hogy a fővezér felesége a keményen őriztetett fogollyal egy épületben lakott volna. A másik adat Nagy László szerint, hogy Rákóczi Bethlenhez való hűségét akarta bizonyítani Kassa elfoglalásával, mielőtt Bethlen derékhada átlépte volna a Tiszát, s a pataki várban vendégeli meg a már hazatért, s Kassát elfoglaló Rákóczi György és felesége. Hadd időzzünk még el egy kicsit ennél a szomorú esetnél. Nézzük meg, milyen volt ez idő tájt Kassa vallási összetétele, s mit jelentett a város számára az, hogy megtagadta az eddigi Habsburg-hüséget. A város az 1550-es évektől kezdve úgyszólván tiszta evangélikus. Más felekezetbelit nem tűr meg a város falain belül. Ha Debrecen lehet a református Róma, akkor Kassa legyen a lutheránus Róma, ahogy erről már fentebb szóltunk. A szepességi evangélikusok között létre is jön egy unió, éppen a vallás szigorú, elfogadott rendjének a megőrzése érdekében. A Kassára Bocskaival érkező Alvinczi is híve lesz ennek az iránynak, s bár reformátusként érkezik a városba, Rákóczi 1619-es kassai bevonulásakor már az evangélikusok táborába tartozik, s a reformátusoktól követeli, hogy legyenek a lutheránus vallás követői. Sok tekintetben tehát közrejátszott Dóczy vallási igyekezete ahhoz, hogy a város elforduljon tőle, s kiadja Rákóczinak. Ez az egyik oldal. Vizsgáljuk meg egy másik aspektusból: mind Alvinczi, mind pedig Pongrácz egy erdélyi községből, Alvincról származnak (hol annak idején Fráter György esztergomi érseket saját kastélyában Feredinánd katonái agyonverik). A közöttük levő korkülönbség minimális, mindössze 12 év. (Alvinczi szül.: 1570-ben, Pongrácz 1582-ben) Tegyük fel, hogy ismerték, ismerhették egymást, bár az egyik
