Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - A TALAMON-DÍJ KITÜNTETETTJEI - Németh Zoltán: Hagyomány és önértés (Laudáció Szalay Zoltán prózája kapcsán), Nyelvi szikrák (Laudáció Z. Németh István prózája kapcsán), A varázsló történetei (Laudáció Hunčík Péter prózája kapcsán)
74 A TALAMON-DÍJ kitüntetettjei Nincs meneqvés című, egyik kedvenc Z. Németh-kötetemben éppen azért vannak helyükön ezek a poénok, mert önmaguk ellen fordítják a parodizált szövegek és az irodalmi élet nyelvi kódjait. „Ragyogás várt volna, siker, tizenhét könyv, Madách-díj, Fábry-díj, Duba-díj, Grendel-díj, Nobel-díj, Lovicsek-díj, nyugdíj...” - szólal meg egy hang kötetében. Anticitrom című kötetének publicisztikai írásaiban, egyperces novelláiban a nyelvi poénok korunk társadalmi abszurditásait és ellentmondásait szikráztatják fel:- Ugye, maga pedagógus. — Igen, de miből látszik ennyire? A sárpakolásból, ami messziről testfestészetnek tűnhet ugyan, közelebbről nézve viszont jól látható, hogy a miniszterelnöktől kezdve az összes nagyfejű egykori bukott diákig mindenki magába törölte a cipőjét. Z. Németh István eddigi alkotásai véleményem szerint leginkább Karinthy Frigyes és Rejtő Jenő szövegei felől értelmezhetők leginkább. Groteszk humor, abszurd nyelvi poénok, nyelvjáték és populáris gesztusok jellemzőek írásaira. Én azt kívánom Z. Németh Istvánnak, hogy sose fogyjon ki a nyelvi humorból, a nyelv ereje sose hagyja el írásait. A varázsló történetei (Laudáció Hunčík Péter prózája kapcsán) Talán nem túlzás kijelenteni, hogy senki sem várt el egy határEsethez hasonló regényt Hunčík Pétertől. A kiváló pszichiátertől, akinek köszönhetően én magam is részt vettem egy konfliktuskezelő pszichodramatikus-interetnikus tréningen még évekkel ezelőtt, sokkal inkább valamilyen társadalomtudományi kézikönyvet, pszichiátriai naplót vagy útirajzot vártam volna jómagam is, ha arra került volna sor, hogy tippeljek a szerző írói munkásságára. Vagy éppen verseskötetet, hiszen Somos Péter néven publikált verseit jó pár évvel, évtizeddel ezelőtt olvastam én is. Hunčík Péter olyan, kiérlelt regénnyel lepte meg a magyar írótársadalmat, amely egy határ menti kisváros, Ipolyság mikrotörténelmén keresztül mutatja be a 20. század kanyarulatait, összefonódó eseményeit. Különös, sok műfajú, hihetetlenül gazdag regényről van szó. Tele történetekkel, anekdotával, rengeteg anekdotával. Hunčík Péter úgy mesél, hogy a történet visszanyeri általa eredendő, ősi, mágikus, misztikus hivatását. Miről is van szó? Képzeljük el, ahogy az ősember a barlangjában a tábortűz mellett meséli a történeteit. Nemcsak a sajátját, hanem amit a nagyapja mesélt, amit annak a nagyapja, és így tovább. A szóbeliség ősi, embereket, ősöket egyetlen bűvkörbe, a vér és a közös sors kötelékébe vonó történeteiről van szó. Hunčík Péter határEset című könyve által mintha mindnyájunkat egy nagy tábortűz mellé ültetne, s amikor kör
