Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - A TALAMON-DÍJ KITÜNTETETTJEI - Németh Zoltán: Hagyomány és önértés (Laudáció Szalay Zoltán prózája kapcsán), Nyelvi szikrák (Laudáció Z. Németh István prózája kapcsán), A varázsló történetei (Laudáció Hunčík Péter prózája kapcsán)
A TALAMON-DÍJ kitüntetettjei 75 ben elhelyezkedtünk, elkezd mesélni és mesélni. És meséjéből, történeteiből megelevenedik a huszadik század, egyszervolt, régenvolt emberek, örömük és szenvedéseik, bánatuk és boldogságuk. Hunčík Péter könyvének olvasása közben találtam vissza én is az emlékeimhez. A boldog családi ünnepekhez, amikor nagyapám és nagybátyám végtelen történeteit hallgattam mint gyerek: falusi anekdotákat az amerikai felderítő repülőgépek miatt fehérre meszelt piros háztetőről, a piros gatyával meggyújtott május elsejei lángról, a második világháborúban koponyatalálatot kapott dédnagyanyám különös, szimbolikus gyógyításáról. A Határeset című nagyregény is tele van ilyen történetekkel, különös alakokkal, különös sorsokkal, szívbe markoló és mulatságos történetek sokaságával, amelyek a mi történeteink, a mi alakjaink, a mi sorsunk. Hunčík Péter mint egy varázsló a hessei Üveggyöngyjátékból, mint egy sámán, egy jógi, egy guru, aki történeteiben őrzi a nép történetét, leültet maga mellé és mesél. Voltaképpen ezekből a történetekből válik néppé a tömeg, közösségivé az egyéni identitás, nyelvvé a hang. Mindez úgy, hogy minden sorában ott a tolerancia: a másik megértésének igénye. Ez a bátor, bölcs és mély tolerancia! A történetek százait úgy köti össze, hogy közben önvizsgálatra kényszerít, arra, hogy saját magunk idegenségével is szembenézünk. Azzal az idegenséggel, amely napról napra, óráról órára, percről percre azt a kérdést szegezi nekünk, hogy: Ki vagyok én? Miért cselekszem úgy, ahogy cselekszem? Amit tegnap gondoltam, azt gondolom ma is? Miért gondolom magamról azt, amit gondolok? Mi a célom azzal, amit mondok? Mit akarok elérni a gondolataimmal és az érzelmeimmel? Én vagyok a gondolataim és az érzelmeim? Ki vagyok én? A határEset egy rendkívül bölcs író rendkívül bölcs könyve. Hálás vagyok, hogy olvashattam. Azt kívánom Hunčík Péternek, hogy viselje el a szavakat, saját szavait, és viselje el a legbizarrabb történeteit is. Németh Zoltán Jubilánsok köszöntése (Z. Németh István, Hodossy Gyula, Erdélyi Margit és Tóth Elemér)
