Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - 2010 - Tőzsér Árpád: Az öngyüjtő (Tóth László Különdíja)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj -2010 75 ződik a 21. századi nő tapasztalatával, a kórházak, szülőszobák világával. Mert bizonyos szempontból kórházköltészet is ez a kötet, annak egy sajátos, női változata, amely nem az egészségre vágyakozó, kiszolgáltatott ember önzésével, hanem az életet adás női önzetlenségével dolgozik. De Polgár Anikó versei nem futnak bele semmilyen hamis pátoszba, nem a retorika váza működteti a kötet darabjait, hanem az egymás ellen feszülő, összetett jelentéshálók feszes íve, mint például azt az emlékezetes versét is, amelyet most szeretnék felolvasni a közönségnek: Niobé ikreket szoptat Felébredhetnének végre - a mellem kőkemény. Az egyik tátott szájjal alszik, kis keze ökölbe szorul, a másik szétterülve, mint a hulla - nem rebben szemhéj, nem mozdul a száj. Kivasalhatnék néhány ruhát, most volna rá idő, de a duzzadt mell, akár a farkast gyomrában a szikladarab, lehúz, már szinte dőlök el, az ablak párkányában megkapaszkodom. Kint eső esik, a tej spriccelni kezd, nyúlnék utána, hogy elállítsam, fordulnék hátra, hogy rátegyem a vasalódeszkáról azt a pelenkát, de nem tudok, dermedt minden tagom, csak a szemem bírom megmozdítani, az ablak üvegén két bájos gyermekarc, az egyik száj vörös, mintha vér festené, a nyál a másik bágyadt ajkán lassan szétfolyik. Németh Zoltán Az öngyűjtő Tóth László: Egy öngyűjtő feljegyzései, avagy Eszmék, rögeszmék, toposzok, esszék, futamok Van, aki tudatában van, van, aki nincs, van, aki beismeri, van, aki nem, de minden alkotó, aki a nyelv anyagából formálja müvét, a saját életanyagát is beledolgozza a szövegébe, azaz ha úgy tetszik, naplót ír. Csak van, aki ilyenformán regénnyé, novellává alakítja naplóját, van, aki esszévé formálja, más drámai párbeszédekbe sűríti, s megint más verset ír a nyelvi-érzelmi-lelki-szellemi történéseiből. S igen, még olyan is van, aki nem fél naplóvá stlizálni a naplóját.
