Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - 2010 - Németh Zoltán: „Lenyűgözően magabiztos...” (Polgár Anikó Fődíja)
74 Posonium Irodalmi és Művészeti Díj — 2010 nesedik a száj, csábitó vörössé nyílnak az ajkak, ölésre vagy ölelésre tárulnak a karok, vér csordul le a combokon, tej spriccel ki az emlőből. Ez itt a nietzschei világ, a görögség dionüszoszi arca, tele vérrel és mámorral, mocsokkal, színnel, szenvedéllyel és szenvedéssel, hataloméhes indulatokkal. A ókori görög pantheont mint témát azonban folyton felülírja a női princípium versben áradó jelenléte. Ritka az olyan szépirodalom, amelyben a nő és a nőiség eny- nyire központi helyet foglal el. A nemi identitás ennyire markáns jelenléte olyan stratégiára enged következtetni, amely a zsigerekig hatol, az ösztön mélyére, és célja nem más, mint az anyaság, az anyai ösztön kódjainak felfejtésére irányuló igyekezet. A Régésznő körömcipőben című kötet versei különösen a szülés és a szoptatás kapcsán szembesitenek a női sors és tapasztalat lehetőségeivel és kényszereivel, amelyet a kötet versei egyetemessé, térben és időben a legtágabb határokig tágítanak. Egyrészt azáltal, hogy a szülés és szoptatás nagyon is emberi jeleneteit mitológiai térbe helyezi, görög és római istennők szülnek és szoptatnak, istennők szenvednek és jajgatnak a szülőágyon, istennők fejik le a tejet mellükből. Az emberi és isteni létezés azáltal is összemosódik, hogy az anyaság magánjellegű jeleneteibe minduntalan beleírja magát a mitológia, vagyis a versekben nem csak anyaságuk által, de teljes mitológiai jelentésükkel vesznek részt a szülő istennők, így a szülés által felidéződnek az isteni cselekedetek, illetve a klasszikus ógörög és római szépirodalom azon darabjai - Homérosz, Szophoklész, Euripidész és mások alkotásai amelyekben a megjelenített istennők is szerepet töltenek be. Másrészt azért beszélhetünk térben és időben egyetemessé tágított női tapasztalatról, mert az anyaként versbe írt, szülés, szoptatás, éjjelezés közben megjelenített istennőket - Niobét, Létót, Junót, Alkménét, Amaltheiát, Hermionét, An- dromakhét és másokat - néha egy-egy 21. századi szülőszobában találjuk, máskor egy lakótelep erkélyén vagy toalettkészletet, fitneszbérletet, parfümöket pakolva, taxira várva. így egyrészt a szülés jelen ideje a női sorsközösség tapasztalatával telítődik, másrészt isteni dimenziókat nyer, mitológiai hátteret kap. Ember és isten tökéletes szimbiózisban, a történeti és mitikus idő rétegeit magába ötvözve hordja ki, szüli meg, szoptatja és pelenkázza gyennekét. Az anyaság egy más állapot, egy felfejthetetlen, mégis megélhető, egy megismerhetetlen, mégis megtapasztalható állapot. A Régésznő körömcipőben versei az emberi létezés határáig merészkednek ezáltal, az emberi és állati lét határára, a nyelv előtti ösztönösség világába, az intuíció mélységébe. Az anyaság olyan identitás, amely egészen más kontextusba helyezi a világban létezőket, mindenkit gyermekké téve. Nem lefokozás ez azonban, hanem éppen hogy a legnagyobb felelősség, az élet felelőssége. Akit anya szült, az nem tehet úgy, mintha az élet értelmetlen mellékesemény lenne. Akit anya szült, az a szüléssel magába szívta az élet iránti felelősséget is. Tapasztalat és tudás rendkívül tág pályáit futják be Polgár Anikó verseskötetének darabjai. Az ókori görög és római mitológia lenyűgözően magabiztos ismerete, a gyakran csak beavatottak számára elrejtett, finom utalások hálója ötvö-
