Irodalmi Szemle, 2010

2010/10 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - 2010 - Németh Zoltán: „Lenyűgözően magabiztos...” (Polgár Anikó Fődíja)

Posonium Irodalmi és Művészeti Díj - 2010 73 kérdéseit, hogy a teremtett formák a hazai magyar sorsban gyökereznek. A Psalmus Hungaricus és a Felszállott a páva Kodályt és történelmet idéz, az Ipolybalogi ha­rangláb című erős ceruzarajz valamit komor előidőnkből. Néprajzi sorozatából a rokka-stilizáció téli esték látomását sugallja, amikor fekete ruhás nagyanyáink lefekvésig hajtották kerekét és a guzsalyra kötött kenderbábból végtelennek tűnő szálat sodortak, fáradhatatlanul taposták a kerékhajtót. A sorozat másik linómet­szetén kopjafaszerü oszlopok, akár a vén sirkövek sora otthon a Temetödombon, melyekhez már nem tartozik sír, ellaposodott és benőtte a fű, a vén fejfák sorba rak­va a temető bejáratánál már csak egykor volt időkre és elődökre emlékeztetnek. A metszeteken, tusrajzokon hullámzó gömöri dombokba gyökerezett fák erős törzse s lekopaszodó ágai mintha álhatatosan ragaszkodnának a földhöz; a szülőföld valósá­ga, tennészeti képe fogva tartja és nem engedi el Varga Lajost! S a felföldi történelem sem! Portrémetszetein egymást váltja Balassi Bálint és Janko Kráľ, Mik­száth Kálmán és Božena Nemcová, Madách és Škultéty. Könnyű - és sablonos, közhelyes - lenne mindezt leegyszerűsített eszmei vonzásnak hinni. A portrék má­sok és mások, mind egyéniség! De formájukban, tragikumukban mélyebbre utal­nak, abba az elemien természetes népi világba és történelmi kultúrába gyökereznek, az évszázados együttlétbe, melynek ösztönvilága még ott él a közös hagyományok­ban, csak fel kellene fedezni. A népek drámái, melyeket egykor együtt megéltek és elviseltek, ma sem közhelyek, sem tartalmatlan jelszavak lidércei. Ezek emlékét hordozzák Varga Lajos expresszív portréi és alakjai. Az Árvízmenekültek megnyúlt, széteső figurái, amelyek - Zalabai Zsigmondot idézem - „emberalakjai, melyek szin­tén a belső vízió, az expresszív alakítás törvényszerűségei szerint nyerték el for­májukat, jellem és magatartás hordozói, erkölcsi kérdések felvetői, életérzés kitel­jesítői”. Duba Gyula „Lenyűgözően magabiztos.. Laudáció Polgár Anikó Régésznő körömcipőben című kötetéről Az istenek messze vannak. Hófehér márványtestük tökéletes szépségű, elérhetetlen. A bőrük, a húsuk, a szájuk, az ajkuk, a combjuk, minden izmuk kőből van. Kemények és sérthetetlenek. Amikor a turistabusz megáll egy ókori görög város romkertjében, jól elkülönithetők az istenek márványfehér alakjai a turisták színes tömegétől. Ráadásul az istenek mozdulatlanok, képesek órákig állni a tűző napon. A turisták ilyenkor árnyéba vonulnak, kólát isznak, pitába töltött gyrost tömnek maguk­ba. Az istenek mozdulatlanul, éhesen állnak, képesek órákig, napokig, évszázadokig állni a napon, az éjszakában, évezredek óta állnak mozdulatlanul, étlen-szomjan. Polgár Anikó verseskötetében a görög isteneknek ez a klasszikus, klasz- szicista, goethei póza, az apollói szépség merev tökéletessége szertefoszlik. A kőmerev, hófehér szobortestek vérrel telnek meg, megfeszülnek az izmok, kiszí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom