Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Németh Zoltán: A kérdésvadász önreflexiója A 75 éves Tőzsér Árpád köszöntése
Jubilánsok köszöntése 33 élet gondozásában vállalt és betöltött szerepe is elismerésre méltó. Bízvást elmondhatom, hogy az életkor: a most beköszöntő nyolcvanadik születésnap ebben a tekintetben a legkevésbé sem meghatározó. Egy nyolc évtizedet megélt írástudó természetesen igen sok tapasztalatot szerzett, közöttük súlyosakat és keserveseket is - mindez nemcsak emberi sorsot jelent, hanem hihetetlen szellemi és morális tőkét is. Fonod Zoltán ma méltósággal tekinthet vissza ezekre a tapasztalatokra, egyszersmind tőlük kaphat biztatást és erőt annak a munkálkodásnak a folytatásában, amelyet csak ő végezhet el kellő színvonalon. Fonod Zoltánra: munkájára, erkölcsi- ségére, tehetségére szüksége van a felvidéki magyar irodalomnak, a teljes magyar kultúrának - szüksége van híveinek, barátainak, akik közé magam is tartozom. Ezért most, a nyolcvanadik születésnap alkalmával, nemcsak jó egészséget kívánok neki, hanem további munkakedvet, és főként az eredményesen végzett munka örömét. Ebben az örömben szeretnénk osztozni vele mi: barátai Pozsonyban és Budapesten - és mindenütt, ahol a magyar szónak becsülete van. Pomogáts Béla A kérdés vadász önreflexiója A 75 éves Tőzsér Arpád köszöntése Mottó: „A költő nem felel, a költő kérdez. Kérdezem hát: vajon kiláthatok-e én magamból? " Poeta doctust köszöntünk, egyet a kiválók közül. Egy évtizedeken át csiszolt szerepet, amely mérték és mérce. Költőt, akinek az életműve figyelemre, igényességre, fegyelemre kényszerít. Gondolkodót, egy „nagy, szögletes homlok” mögött a titkokat. Saját szabadságunkat köszönthetjük, hogy megdézsmálhatjuk a tőzséri korpuszt, hogy kedvünkre zsákmányolhatunk műveiből. Valószínűleg igazat adhatunk Pécsi Györgyinek, Tőzsér Árpád monográfusá- nak, aki azt írja, „egyáltalán nem volt magától értetődő az az út és szerep, amelyet az író a pályája során választott és kiküzdött magának, ellenkezőleg, mintha minden körülmény azt jövendölte volna neki (s nem csak neki), hogy ebből a regionalizmus- ból nem lehet kikecmeregni, nem lehet lényegesen mássá válni.” Vajon abból az egy kézen megszámlálható, maroknyi íróból, költőből, akik képesek voltak leküzdeni a szlovákiai magyar irodalom regionalizmusát, miért éppen Tőzsér Arpád stratégiája tűnik az egyik legsikeresebbnek? Merthogy többféle útja van a kisebbségi kontextusból való kitörésnek, az nem vitás. De mi volt az a speciálisan tőzséri önreprezentáció, amely nyomán akár szövegeinek poétikai karakterére is következtethetünk? Valószínűleg az a konok alkotói elhatározás, hogy mindig a nehezebb utat kell választani, hogy nem szabad kihasználni a regionális irodalom szűkebb keretei
