Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Pomogáts Béla: Az irodalom szolgálatában Fonod Zoltán 80 éves
32 Jubilánsok köszöntése korszaknak az ábrázolásában. Az irodalomtörténeti összefoglalás legnagyobb értéke bizonyára abban áll, hogy alaposan és hitelesen tájékoztat a szlovákiai magyar irodalom első korszakának folyamatairól és alkotó egyéniségeiről, és a közölt információkat szerves rendben helyezi el. Ennek a tájékoztatásnak köszönhetően könyve valóban kézikönyvként használható, s mint ilyen, az egyetemi és főiskolai oktatás nélkülözhetetlen segédkönyve. Az irodalomtörténeti tanulmányok, ahogy az összefoglaló munka is, a szlovákiai magyar irodalom teljes hagyományát és örökségét veszik számba, az elkészült tabló középpontjában mindazonáltal kétségtelenül Fábry Zoltán alakja, az ő munkásságának gondozása, kutatása, egybegyűjtése és népszerűsítése áll. A pozsonyi irodalomtudós az egyetemes magyar irodalom eme kiváló egyéniségéről több tanulmányt, emellett átfogó pályaképet is készített: a Megmozdult világban című monográfia 1987-ben, majd ennek Perben a történelemmel című átdolgozott kiadása 1993-ban került az olvasó elé. Ugyancsak ő rendezte sajtó alá Fábry összegyűjtött műveinek (tizenkét kötetben) kiadott sorozatát. A monográfia hőse kétségtelenül a felvidéki és az egyetemes magyar irodalom egyik legkiválóbb alakja, akinek eszmeisége: a „vox humana”, a „kisebbségi humánum” gondolatköre ennek az irodalomnak a törekvéseit és szellemiségét jelölte meg. Nemcsak Főnödét, hanem Dobos Lászlóét, Duba Gyuláét, Tőzsér Árpádét, Gál Sándorét, Cselényi Lászlóét és Grendel Lajosét is. A Fábry Zoltán örökségének gondozásában és szolgálatában vállalt misszió nem csak filológiai vagy irodalomtörténeti feladat volt, mondhatnám: apológia és kulturális stratégiai munkaterv is, amely szerepet vállalt a kiváló szlovákiai magyar írástudó munkásságnak védelmében, éppen akkor, midőn türelmetlen és megfontolatlan (elfogult és műveletlen) emberek a maga baloldali demokrata meggyőződése miatt támadták a szovjetizált csehszlovákiai rendszerrel nemegyszer szembekerült és nehéz küzdelmeket vállaló írástudó szellemi örökségét. A Fábry-örökség vállalása és folytatása azt igazolja, hogy Fonod Zoltán a kisebbségi magyar irodalom szellemi stratégiájának szolgálatára és (másokkal e- gyütt) kialakítására vállalkozott. Valóban „vallató idők krónikásaként” lépett fel és munkálkodik hosszú évtizedek óta. Ez a munkálkodás - Fábry Zoltán szellemi és erkölcsi tanításainak megfelelően - kettős elkötelezettséget kíván és jelent. Egyfelől a kisebbségi létbe szorított felvidéki (szlovákiai) magyarság, másfelől az irodalom ügye iránt: a két ügy Fonod Zoltán eszmei szótárában (ahogy Fábry Zoltán, Dobos László, Tőzsér Árpád, Cselényi László, Gál Sándor és Koncsol László, tehát a szlovákiai magyar irodalom legjobb alkotóinak eszmei szótárában is) elválaszthatatlan egymástól. A magyarság és az irodalom hosszú évszázadokon keresztül érvényesülő fogalmi kölcsönössége és egysége: ez a hagyományos morális princípium határozza meg Fonod Zoltán eszmevilágát, gondolkodását és tevékenységét. A nyolcvanadik születésnapjához érkezett Fonod Zoltánnak van mire visszatekintenie: tudományos, kritikusi és publicisztikai munkássága mellett az irodalmi
