Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - TANULMÁNY - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (4) (Napló)
Gyöngyök és göröngyök (4) 63 Az ember, így az író útja is: út a hűtlenségből a hűségbe, a szeretetlenségből a szeretetbe, az élet pereméről az élet szívébe, ahol az igazságosság békéje lakozik. Mezítelenül érkezünk a világba, és mezítelenül távozunk belőle; e két mezítelenség között az író drámája az írás: tolmácsolása önnön válságainak, annak, amit e válságok nyomán megtapasztalt a létről. Mit is tehetnénk: írunk, hogy megszüntessük az írást. Hogy végül írássá legyünk. * * * Az ember nem a környezetére nyitott, mégcsak nem is egyszerűen a térbeli végtelenre, hanem a jövőre, a jövő végtelenségére. Valaki a Gondolat édes és mostoha terhét tette az emberre, mely által, mint örök tűzzel, bevilágíthat a jövőbe. S ez a jövő, mely az ember mélyén egy nálánál végtelenül nagyobb valóságként jelenik meg, úgy ragadja az embert maga felé, mint rovart az éjjeli lámpafény. S ez menti meg. Ez teszi látóvá: az a mindenség. Ez a mindenhatóság. Ez a Mindenható. * * * Gondolkodom, tehát leszek. * * * Mi történt 1989. november 17-én? Bohumil Hrabalt parafrazálva: az égből vertikális üzenet gombolyodott lefelé, s megérkezve Prága Óvárosi terére, megtörtént az érintés csodája - Húsz János szoborszívéből fuvolahang szállt Prága fölé, olyan egyszeri és rejtélyes fűvolahang, melynek ihletésében az író öntudatlanul - és tőle merőben szokatlan szellemben - azt suttogta: Hiszem, hogy dolgaid vezérlése ismét visszatér a kezedbe, ó, nép. Mi is történt hát ezen a napon? Franz Kafka Prágájának angyala az üzenet megragadó erejénél fogva megfordult, hogy végre szemtől szembe álljon a mögötte álló Istennel, s igy ezentúl pozitív képeket fessen az életről és a létről. Hogy most már örökre lássuk, amit nem látunk. * * * Valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk - mondja Pilinszky János. * * * Min mosolyog Thomas Mann, ez az író, ez az ember, aki érezhetően mindannyiunknál többet tud „valamiről”? Mi, emberek, akik önmagunk létének tér-
