Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - TANULMÁNY - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (4) (Napló)
62 Kulcsár Ferenc az emberiség EMBERSÉGE, melyeknek összessége alkotja az emberiséget s annak emberségét mint közös GONDOLATOT. Minden ember lélek, melyből több milliárd van egyszerre a földön. Mégis: elegendő két léleknek egymásra találnia, hogy létrejöjjön a múlhatatlanság, egy olyan láthatatlan, de már örökké létező, mert örökké emlékező energia, mely az összes többi élőt is élteti. Nem tudom, ki mondta: a pillangó egyetlen számyverése megmozdítja az egész világmindenséget. * * * „Mária Magdolna ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik a fejétől, a másik a lábától. Megszólították: »Asszony, miért sírsz?« »Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hova tették.« E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott áll... Jézus ezt mondta neki: »Engedj, még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: folme- gyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenhez és a ti Istenetekhez.«” íme, néhány sor a Szentírásból, a minden titkok titka a földbe esett gabonamagról, a Fiúról, akit az Úr az ő útjának kezdetéül szerzett, s örök időktől fogva felkent, hogy a Golgotán, a túlcsorduló szeretet hegyén a világ megváltójává legyen, győzedelmeskedve a halálon. Immár kétezer éve birkózunk „Istennek eme bolondságával, mely bölcsebb az embernél”, hiszen általa „Isten bolondsággá tette e világ bölcsességét”. Teológusok, filozófusok, tudósok, írók, költők, zeneszerzők, festők századokon át remekművek ezreiben igyekeztek feltörni a feltámadás és megváltás isteni titkát, Jézus múlhatatlan, örökifjú beszédeit, melyre mintha az örök élet vize har- matozna, ugyanakkor a teremtés szellőjében szárítkozna. E remekművek sorába tartozik Alonso Cano műve is, a Jézus megjelenik Mária Magdolnának. A háttérben örvénylő kékségen és isteni mindenségen túl megjelenik a festményen az is, ami az emberi szívben rejtve él, a történelem mélyén bujkáló, a sorsunk titkait hordozó „győzelmi” mozzanat: a megtestesült Isten, miután alászállott a holtak országába, majd harmadnapon feltámadt, most Mária Magdolna homlokát érinti kezével, mintegy az „új ember” megteremtését szimbolizálva. A feltámadt Jézusnak ez a mozdulata „végtelen mozdulat”: befogja átmeneti hazánkat, a földet, s igazi és végleges hazánkig, a mindenségig terjed. * * * írni - gyöngeségünk jele: megváltottságunk fel nem ismerése, személyes kudarcunk. Ugyanakkor írni - szilárdságunk jele is: megváltottságunk felismerése, s ennek kitüntetése az írás által.
