Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - Fónod Zoltán: A magyar sors és a szülőföld hűségese... (2) (Duba Gyula szépprózai munkássága)
46 Fonod Zoltán A parasztvilág változásairól adott hiteles, élménygazdag képet. Úgy szakad ki belőle, mintha nem is búcsúzni kellene ettől a régi, megszokott életformától, hanem csak leltárt készíteni róla. Az ívnak a csukák (1977) című művében a történelem forgószelében hánykolódó szlovákiai magyar parasztember sorsáról beszél. Egyén és történelem bonyolult összefüggéseit nyomozza kötetében. Realista regényként, irodalmunk értékes alkotásaként tekintünk a kötetre. Örvénylő idő (1982) című regénye az önmagát kereső író jellegzetes alkotása. Élményei, emlékei, Füzesnyék élete, a Negybene család és a falu problémái elevenednek meg ebben a regényben. Egy kis túlzással azt mondhatnánk, hogy Garam menti szülőföldje két trilógia megírására késztette. A sor elején, persze ott a kezdet: a Vajúdó parasztvilág regényes szociográfiája, 1974-ben. Ez lesz az ihletője, meg a felnevelő táj, a faluélmény és a paraszti életforma az ívnak a csukák című regényének, majd az Örvénylő idő című kötetének is. A befejezésre azonban két évtizedet kellett várni. A Halódó paraszt- világ (2001) megjelenése lezárta az emlékezést. Az emlékfolyam másik (trilógiává nemesedő) ága az a családregény, melynek kezdőfejezetét ugyancsak a szülőföld élménye, emléke adta. Itt az Aszály (1989) című müve az emlékezés és egy új történelem kezdete. Ezt követte az Álmodtak tengert két kötete (I. köt. 1993; II. köt. 1995), és a zárókötet, az évezred elején megjelent Téli áradás (2002) című, melyben a szerző napjainkig írta a történelmet. A macska fél az üvegtől (1985) című regényében szakított a falutémával. Cselekménye fővárosi környezetben játszódik, hősei városi polgárok vagy bizonytalan elemek. Egy magyar értelmiségi házaspár drámája áll a regény középpontjában, paraszti és polgári szemlélet ütközik össze a regényben, s válnak az elidegenedés hordozóivá. Férfi szereplője a konfliktusok elkerülése és a lelki béke kedvéért inkább megalkuszik, a felesége viszont erőszakos természet, szenvedélyesebb és indulatosabb, így nem „gyöngyélet” az együttélés. A feleség akkor döbbent rá magatartása tarthatalanságára, amikor a férje) önhibáján kívül elütött egy figyelmetlen gyalogos fiatalembert. A tárgyalás gyötrelmei során döbbennek rá, hogy hány oldala lehet az igazságnak. Nem jártam még Duba Gyula szülőfalujában, de a Vajúdó parasztvilágbó\ tudom, hogy a Temetődombról minden égtáj felé messzire látni, s derűs időben köröskörül tiszta és felhőtlen a láthatár. A széles látóhatár bőven ad lehetőséget az írónak arra, hogy születő regényeiben ne csak a Garam mentén tekintsen szét, hanem a kisebbségi magyarság problémáit is láttassa. A történelem azon időszakaiban is, amikor a láthatár távolról sem felhőtlen, sőt a drámai konfliktusok sora s a bennük való emberi helytállás szabta meg a jövendőt is. Ilyen regénynek érzem az Örvénylő időt is (1982), melyben a háborút követő nehéz évek utáni útkeresést, kibontakozást idézi elénk az író. Jóformán a dél-szlovákiai magyarság történelme is benne van a regényben. Az a már félmúltnak számító időszak, ami elszánásokon, kudarcokon, megpróbáltatásokon és kálváriákon keresztül vezetett az élet, a lét tágasabb térségeire. Az ötvenes évek küzdelmes paraszti élete vonul el előttünk a regényben, tükröt tartva elénk s haladást sürgető közösségi törekvéseink és egyéni érdekeink naponta ismétlődő konfliktusai elé. Ebben a - sokszor türelmetlen - küzdelemben a paraszti sors osztályrésze volt az élet új útjainak keresése éppúgy, mint az ősihez, a régihez ra
