Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Dobry Judit: Dialógusok (Lőrincz Julianna Kultúrák párbeszéd c. könyvéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 81 dalom történetét. Lőrincz Julianna felhívja a figyelmet többek közt arra a tényre, miszerint az első ránk maradt vers - az Ómagyar Mária-siralom - is műfordítás, mégpedig egy latin liturgikus vers (planctus) magyar nyelvre történt átültetése, ugyanez mondható el a Halotti beszéd és könyörgés kapcsán is, arra szintén kitér írásában, miszerint a Biblia újabb fordításai lényeges elemeivé váltak a későbbi idők fordításirodalmának, s azt sem felejti el megemlíteni, hogy a magyar irodalom képviselői közül többek közt Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád is kiemelte a műfordítás jelentőségét az irodalom fejlődésében. A fejezet utolsó szakaszaiban kitér - a teljesség igénye nélkül - napjaink jelentős műfordítóira is. A könyv következő része a műfordítás-stilisztika feladatait, elemzési módszereit mutatja be, az egyik lehetséges elemzési módszerként a funkcionális stilisztika módszereinek alkalmazásáról ír - a szöveg különböző szintjein történő vizsgálatról, amely adott esetben kiegészíthető más elemzési módszerekkel. Az egyes szintek vizsgálatát Szathmári István írásai alapján mutatja be, megkülönböztetve a szöveg akusztikai, szó- és kifejezéskészlet szintjét, valamint az alak- és mondattani jelenségek szintjét, a képi szintet, az extralingvisztikus elemek és a stilisztikai alakzatok szintjét. Ebben a fejezetben ír a műfordítás-kritikáról, annak elvárásairól és módszereiről, szerepéről a modern filológiában, kiemelve néhány jelentősebb tanulmányt a témával kapcsolatban. A kötet legterjedelmesebb fejezetét a szerző tanulmányai, illetve konferenciákon elhangzott előadásainak szerkesztett, esetleg módosított változatai alkotják. Ennek a fejezetnek első, az orosz költészet magyar fordításáról szóló részében Szergej Jeszenyin írásaival, illetve annak magyarnyelvű fordításaival foglalkozik a szerző - összevetve Rab Zsuzsa, Weöres Sándor, Erdődi Gábor, illetve Erdélyi Z. János által létrehozott Jeszenyin-fordításokat -, de megvizsgálja többek közt a költő verseiben megjelenő motívum- és képrendszerét is. E fejezet második része a Magyar versek orosz és angol fordításban címet viseli. Példaként Petőfi néhány versének alakzatait veti alá kontrasztív vizsgálatnak, valamint azok célnyelvi szövegvariánsait, közülük is az angol és orosz nyelven készült fordításokat. A további dolgozatokban Petőfi Sándor mellett Pilinszky János és József Attila költeményei, illetve azok angol és orosz nyelvű célnyelvi szövegvariánsai kerülnek górcső alá. Petőfi Sándor esetében Az apostol című elbeszélő költemény költői képeit, hasonlatait, metaforáit veti össze a Leonyid Martinov által fordított szövegvariánsban létrehozott képekkel, s megállapítja, ezek a képek nem minden esetben adekvátak a forrásnyelvi szöveg képeivel. Pilinszky János esetében ír az esetleges fordítási nehézségekről is. Ted Hughes és Peter Jay fordításai kapcsán - melyek Csokits János és Marx Tamás társszerzők segítségével jöttek létre - megjegyzi, ezek bizonyítják, hogy Pilinszky verseinek angol nyelvű kommunikatív ekvivalense is létrehozható. A sajátos üzenetü költői szöveg fordításával kapcsolatban József Attila verseit hozza fel példának, elsősorban a Bánat című költeményét, megvizsgálva a mű
