Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - TANULMÁNY - Gyüre Lajos: A rebellis (1) (Történelmi rádiójáték)
90 Gyüre Lajos kodott goromba fráternak, aki még azt sem engedte meg, hogy édesanyám elbúcsúzhasson tőlem, mielőtt elhagyja az országot!... A vagyon!... A birtok kellett volna... Azért uszított az édes testvérem, Juliánka néném ellen, azért pereskedett vele évekig a tudtom nélkül. És még ez mondja magáról, hogy isten szolgája!... Lám, mire akart rávenni?... Tagadjam ki Juliannát az örökségből... Ez a veres ördög!... Hogy is mondta, mikor nem bírt rávenni, hogy írjam alá a megbízólevelet, mely szerint ő kezelné a birtokainkat, nagykorúságomig: „Hiába, a vér nem válik vízzé!”... Hogy is történt? (Zenei áthajtás) Szerzetespap: (ajtónyitás) Itt várakozzon a gróf úr. Azonnal bejelentem Ő eminenciás uramnál. Rákóczi: Tehát ez a bécsi palota az érsek úr rezidenciája. Micsoda pompa! Úgy látszik, telik a Rákóczi-vagyonból. Ezek a brokátok ugyanolyanok, mint amilyen nekünk volt nagyanyám szobájában Munkácson! S ezek a faragott székek, a págyimentom, a szekretár, a meisseni porcelánok, s azok a kis figurácskák... Szerzetespap: Azonnal itt lesz Ő eminenciája. Már jön is. Kollonics: (ajtónyitás) Ide citáltattunk, kedves grófom, Prágából Bécsbe, hogy ennek az áldatlan peres ügynek a végére járjunk. Nem szívesen szakíttattam meg tanulmányaidat, de felséges császárunknak engedelmeskedve, rendeletét nem léphettem át. Az a gyalázatos sógorod, Aspremont gróf, aki egy csatát a harcmezőn képtelen megnyerni, most itt birtokot akar szerezni tőled, kiforgatni jogos vagyonodból, fiúi örökségedből, mely szerint nagykorúságod elnyeréséig a kijelölt tútorod, vagyis gyámod, vagyis Kollonics bíboros, az én kezelésem alatt áll. Rákóczi: Atyám, tudod, a néném levelét is olvasatlanul elküldtem hozzád. Nincs szándékomban... Kollonics: (szelíd dorgálással) Tiszteletlen vagy \ (kissé gúnyosan) Várja meg, gróf úr, míg befejezem! Rákóczi: (dacosan) Én herceg vagyok az őseim után! Kollonics: (gúnyosan) Na ne mondja! Hol van az már! (meggondolja magát) De ezen nem fogunk összekülönbözni. Nem azért hívattam ide! (sétálva) Grófságod bizonyára tudja, hogy a magyar törvények szerint nagykorú csak a 21. évének a betöltése után lesz. Rákóczi: Igen, tudom. Kollonics: Addig tehát semmiféle birtokelosztásról szó sem lehet. Ezt jól jegyezze meg! Tudomására hozom (hangsúlyozva), gróf úr, hogy a birtokperben, amelyet a drá- galátos nénje indított ellenünk, követelni fogja az ön birtokainak egynegyedét, mint a- hogy azt a magyar törvények előírják, leányági örökségként. Rákóczi: Ez csak természetes. Kollonics: Csakhogy a prolongált okiratok bizonysága szerint ezt csak az ön nagykorúsága elérésekor kaphatja meg, vagy a tútora jóváhagyásával jöhet létre ilyen egyezség. Márpedig én, mint a Rákóczi-vagyon kezelője, ebbe nem egyezem bele! Az a per- szóna Júlia nénéd, aki nem átallott az általam rendelt zárdából megszökni, hogy házasságra léphessen egy tőle 18 évvel idősebb özvegy emberrel, gróf Aspremonttal, most minden követ megmozgat, nekszust felhasznál, hogy téged, fiam, a császár
