Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - TANULMÁNY - Gyüre Lajos: A rebellis (1) (Történelmi rádiójáték)
A rebellis (1) 91 nagykorúvá nyilvánítson, s ezzel birtokaid irányítását a magad kezébe vehesd... Semmi hozzáértés, semmi jártasság nélkül, egy félországnyi területet!... Éppen ezért, mielőtt a perben döntésre kerülne sor, most mindjárt megírnánk egy meghatalmazó levelet. írja, amice Jeromos! (fennhangon) Szerzetespap: Máris, Ő eminenciás uram! Kollonics: (folytatja) Melyben Franz Ragozzi junior, mármint birtokaid kezelését - a magyar törvények szerint - nagykorúságod eléréséig rám, Kollonics bíbomokra ruházod! Rákóczi: Érsek uram! Kollonics: (közbevág) Én bíbornok vagyok, tehát a megszólításom: eminenciás uram! Ha nem tanulta meg még a gróf úr! Rákóczi: (ifjúi haraggal) Én pedig herceg! Még akkor is, ha Neustadtban ön megtiltotta, hogy így szólítsanak! Még akkor is, ha ezt a császári ház nem akarja elismerni! (kis szünet) Mondom tehát: Én már Júlia nénémmel tisztáztam a köztünk lévő ellenségeskedést, melynek én sem elindítója, sem okozója nem voltam. Birtokunk negyede törvény szerint őt illeti. Kollonics: De csak az én beleegyezésemmel! Én, a gyámod mondom meg: ki menynyit érdemel! (más hangon) Önnek védem meg, „hercegem”! Rákóczi: (nyugodt hangon) Mi már a nénémmel megyeztünk, kardinális uram! S én a szavamat nem másítom meg! Ezen nem változtatok! Ön, bíbornok uram, gonosz ember! Most tudtam meg a nénémtől, hogy ön édesanyánktól, Zrínyi Ilonától, még azt a fájdalmas örömet is megtagadta, hogy mielőtt elhagyta volna a birodalmat, elbúcsúzzon tőlem. Mi több, az elutazását eltitkoltatta előttem. És most arra akar rávenni, írjak alá egy meghatalmazó levelet, mely szerint birtokaimat tovább is kezelhesse! Kollonics: Ez törvényes! Rákóczi: És az nem törvényes, hogy annak jövedelmével évenként el kellene számolni? Öt éve már, hogy birtokolja! Kinek számolt el vele, akár egyszer is?! Vagy minden prédára jut, mint Bécsbe jövetelünkkor: a sok arany-ezüst jószág! Munkács, Patak, Tállya, a szőlők, s a többi birtok nem hozott semmi jövedelmet?! Kollonics: Gróf úr! Önnek nincs joga engem elszámoltatni vagyona felől! Én csak az Úrnak, és a császáromnak tartozom elszámolással! Különben mit gondol, mibe került az ön hízelkedő nénjének a kiházasítása? Sógorának, gróf Aspremontnak a törvény előtti védelme a nándorfehérvári vesztett csatája miatt! Rákóczi: Ahhoz a kiházasításhoz elegendő lett volna az a temérdek arany-ezüst jószág, a számlálatlan kösöntyű, vég posztók, vásznak, selymek, brokátok szekérszám, mikor Bécsbe rendeltetett minket anyámmal, s nénémmel. Hova lettek ezek a kincsek? Vagy ezek a brokátok nem onnan valók? Ezek a porcelánok! Kézen-közön elsinkófálták! És a sógorom? Vajon milyen fondorlattal zárták el Spielberg kazamatáiba, mint egy hazaárulót? Hogy semmissé nyilváníthassák a nénémmel kötött házasságát! Ugyanakkor nénémet pedig arra akarta rávenni, hogy ha nem szakítja meg a házasságot, akkor Aspremont grófot kivégzik? Miért mondta a császárnak, Római útjából való visszatérésekor, hogy a császár beleegyezett a házasságba: „Ezáltal fölséged az egyházat dús javadalmaktól fosztotta meg!” Márminthogy, ha Julianka zárdában marad, s felveszi a fehér főkötőt?! Vagy a házasság szentsége csak akkor érvényes, ha a bíbornok adja rá a
