Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - TANULMÁNY - Szalay Adrianna: A modem prózanyelv - medialitás és irónia
75 TANULMÁNY SZALAY ADRIANNA A modern prózanyelv - medialitás és irónia 1. MEDIALITÁS Az értelem létrejöttének folyamatai új megvilágításban Az 1900-as „boldog békeévek” modem emberének testi-lelki izoláltsága Henri de Toulouse-Lautrec magánéletében és ábrázolómüvészetében is nyilvánvaló. Riportsorozatnak beillő tárgyilagos ábrázolásával a bordélyházak világáról adekvá- tan fejezi ki a kor életérzését. Például Loie Fuller 1893-as litóján teljesen eltűnik a színpadon tánc közben drapériái viharos forgatagában. Egy 1881-es levelében írta: „Megpróbáltam a valódit és nem az idealizáltat ábrázolni...” A festészet tehát szenzációhaj hászási szándék nélkül dolgozik, míg az irodalom a bizarrság mellett teszi le a voksot. A szövegimmanens poétikai elveken túl a modernség egyik lehetséges irodalomtörténeti konstrukciója olyan hatástörténeti összefüggésben látszik csak megalapozhatónak, amely az esztétikai tapasztalat mediális közvetítettségére támaszkodik, e közvetítettség kulturális technológiákra való ráutaltságára.' A kérdés az tehát, hogy mi minden mutatkozik meg a nyelvben. Sokat idézett gadameri hivatkozás szerint maga a világ. A megértés elmélete szerint az emberi világtapasztalat nyelvisége nem foglalja magába a világ tárgyiasítását. A világ azért nem válhat tárggyá a világtapasztalatban, mert mindig csak nyelviként képes megszólalni. Ami azt jelenti, mindig csak közvet(ít)ett, azaz: mediális - fordításra és értelmezésre utalt - alakban áll a rendelkezésünkre.2 A közvetítettség értelmezése szerint - Gadamert idézve - a nyelv médiuma az, amelyből egész világtapasztalatunk kibontakozik. A kultúra, a történetiség és a medialitás hálózata rávilágíthat arra, hogy miként kondicionálják történetileg változó kulturális technikák a hang, szöveg, írás kapcsolatát, a jelentésképzés nyelvi eljárásait, az irodalmi olvasás formáit, az észlelés antropológiai körülményeit, mechanizmusait. Az észlelés tanult dolog. Az észlelés nyelv, amelyet a társadalom tanította módon kapunk. A különböző társadalmakban nem ugyanúgy lát az ember.3 Példa lehet a fentebb idézett Lautrec-litográ- fiaművészet, a szecesszió kollázs művészete, vagy akár az otthonteremtést szolgáló
