Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Poór József: Vizek hátán, szelek vállán (Részlet)
74 Poór József ja, hogy kapcsolatba lépett a rodoszi kikötő rádióállomásával. A hetes mólót jelölték ki számára — ower zárták unottan a beszédet. A kabinajtó keretében végre megjelent a fiatalasszony desifrálásra várakozó tekintete. Karján berregő Öcsivel... О másfél évvel korábban kezdi az Utazás Iskola előkészítő osztályát nővérénél, még nincs három. Igaz, beszarik, gondolja Kren- ko, de mégis csak, utána ő a második férfi! Az első férfi átadja a szolgálatot az első asszonynak, veszi karjába a második férfit, aki verekedést provokál, s eltűnnek a kabinajtóban. Odafenn kiteljesedik a női vezetés, angyalka biztosítókötelének karabinját rákattintja egy vasazásra. - Sose keni meg eléggé - így anyjához. - Hát a csúszókat - mutat előre az orrvitorla sínjére. Megint odamenne a hajóorrba, nézik közben egymást a nők. - Felhúzzam a ballont? — kérdezi anya, mert a lányka odavan a pillangószínektől. Angyal megrovóan néz vissza, lemegy a kabinba, zsiradékkel tér vissza- Valakinek csak meg kell kenni! Anyja maga mellé ültetné. — Rodoszban elmegyünk egy palotába - figyel közben az asszony csíkra húzott szemmel és mesél és köteleket dolgoztat. Angyal végre hozzábújik, karjaiban rongybaba. Aztán egy percre a mami ölében. - Rodoszban tudod - simogatják ekkor a rongybabát az angyalujjacskák - a palotában él egy olyan, de olyan öreg király, mint a kapitány horgonya és egy nádszálkisasszony, még kisebb mint te vagy... - és a hajó föl, hajó le, hajó oldalra. Ritmusában szikrázik a nyomdokvíz tükre, fület sértő a sirályok rikácsolása... — Apus! - csap le a kabinba angyalka trillája - istenuccse megtörik a víz! Az asszony megkeresi azt az egy megtörő hullámot, amit angyalka megtalált. Krenko csak egy mondatot vet a hajónaplóba: felhöalakzat, alto cumulus, légnyomás 1007, emelkedő. Berregő Öcsi nekifog hemperegni, ahol éppen sikerül. Két biztosítőkötél tartja pórázon, fogainak is ellenállnak. Ekkor vágja felé a nagy ember a nyulat. A nagy ember jó ember. Hangos, de jó. A jó hangos nagy ember egy bőr- tasak után nyúl. Az asszony kikészítette a belépéshez szükséges iratokat. Pittyeg az echoszonda. A mélység... Órája szerint két perc múlva a soros időjárás-jelentés... Kinéz a lejáró kereten, pillantások ütköznek. - A kapitánynak alszik a szeme - mondja feléje angyalka. A láthatáron sok kis pont, ugrik fel az asszony, mint őz a bokorból. Krenko a feljáró nyílásán felnéz az árboc szálingrúdjára, az I - jelzőzászló pattogására. Látja a kontrolltájolón, hogy a hajó a megadott útiránytól nyugatra tért. Ezek az asszonyok, ő rá se rántott volna, konstatálja az őrség manővereit. Felkászálódik a második férfival egyetemben a fedélzetre. - Akartak valamit? - bök fejével oldalra a bárkák felé. — Hálót vontatnak. — Maradok - szedte össze magát, az angyalkák mellé fészkelődött berregő Öcsivel, akinek szuszogása szaporán feleselgetett a vitorlás zajaival...
