Irodalmi Szemle, 2010

2010/8 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Gál Sándor: Katonásdi és a T-34-es lakókocsi (1) (Napló)

52

Gál Sándor

Katonásdi és a T-34-es lakókocsi (l)

(Napló)

V

Gyerekkorom legtávolabbi, megidézhető peremein-síkságain, dombhajlatain, a szérűskertekben, vizek mentén, de legfőként a Födásásban, minden játék közül az első helyen a katonásdi állt. Hogy miért, erre a kérdésre semmilyen elfogadható választ nem találok sem magamban, sem magamon kívül. Meglehet, maga a történelem — a mi sajátos történelmünk századai - áll, illetve állnak mögötte. De meglehet, hogy még annál is mélyebb időrétegek, maga az ember ragadozó mivolta, a zsákmányszerzés, a területszerzés, vagy - bár ez nem nagyon rokonszenves nekem -, a hatalom megszerzése és birtoklása. Azonban az is elgondolható, hogy ennek a megélt egésznek a génekbe kódolt mindenkori jelene rejti az igazi választ. A közelebbi, számomra karnyújtásnyira lévő valósága pedig, azt hiszem, nagyapáim háborúból hozott emlékeinek megismert - talán mesének is felfogható - felidézése - gyakori felidézése! - vetette meg a „katonásdi” alapjait.

De — azt hiszem - nem csupán az enyémet, hanem több egymást követő nemzedékét is.

Soóky nagyapám harctéri meséiből egy, akár metaforaként is értelmezhető jelenet elevenedik föl élénken előttem - a védekezés és az életben maradás képeként: „Ahogy ástuk a dekungot - mesélte nagyapám - a muszkák minden lapátlendítésre lőttek, amikor a földet a gödörből kidobtuk.” Nagypapa a gyalogsági ásólapátot - hogy miként sikerült neki, nem tudom, de - hazahozta a harctérről. Két golyóütötte lyuk volt rajta, két világító halál-virág-emlék. Valamikor a második világháborút követő embertelen időkben tűnt el nyomtalanul nagyapám portájáról, mint annyi más, akkor feleslegesnek ítélt „kacat...” A gyermekkor játékaiban azonban ez a történet újra megéledt és valóságként volt jelen, azzal a kicsinyke különbséggel, hogy a Födásásban a dekungot én ástam, de az „ellenség” nem lövöldözött, csak „durrogott”. Valós katonaidőm šumavai terein azonban már csak egy hajszálon múlott, hogy ez nem következett be, de erről majd később, ha elérek odáig.

Soóky nagyapám elkerülte a hadifogságot, de a Magyar Tanácsköztársaság idején harcolt a románok ellen valahol a Tiszánál... Azt, hogy mikor és hogyan kev-